Itt az alapvető nézeteltérések nem abból vannak évek óta, hogy nem érhető/(ön)igazolható vagy nem alátámasztható a módszertan, ami szerint működik ez az egész, hanem abból, hogy leteszteltetik a zenéket (amiket az alanyok ezek szerint már ismernek máshonnan (Youtube, Spotify), de nem a R1-ről, hiszen ezekre tették le a voksukat az új, ismeretlen zenék helyett, amikről értelemszerűen nincs semmilyen benyomásuk, mert az nem is alakulhatott ki bennük, mivel nem hallották ezeket még előtte).
Amennyiben ezek a zenék már jól ismertek, és EZÉRT a hallgatók jobban preferálják őket, akkor eszerint a R1 azt a módszert követi, hogy megvárja, amíg más felfuttatja helyettük a zenéket, és később kimazsolázza a legjobb eredményt elérteket, majd úgy prezentálja azokat, hogy felcímkézi olyan jelzőkkel, hogy "vadonatúj sláger, sokan próbálkoznak új zenékkel, de csak mi tudjuk, hogy mi kell a hallgatóknak", hogy ezáltal jobban eladhatóvá tegye saját maga számára. (ezen megy a hörgés, mióta létezik ez a topic ezen a fórumon)
Itt merül fel a kérdés (szintén évek óta), hogy akkor a többi ország hasonló formátumú rádiója miért engedheti meg magának azt a luxust, hogy játssza a frissen megjelent zenéket, és olyan slágerlistákkal rendelkezik, amik valóban tükrözik a világ aktuális pop-zenei trendjét?
Ők milyen módszertan szerint monítorozzák a zenéket, amiket beválogatnak rotációba? Abból állna az egész különbség, hogy az ottani zenei teszteken az alanyok az új zenékre húzzák be a több ikszet, és itt meg az ellenkezője miatt inkább az lett az irányvonal, hogy inkább az igénytelenséget szolgálják ki?
Ez lenne a jellemző jelenleg itthon az ún. Z-generációra és célcsoportjukra, hogy nincs semmilyen igényük a legújabb dolgokra "mostazonnal", hanem elvannak egy "Shape of you-val" már lassan 3 éve nap 10x lejátszva?
