Szégyenfolt
A nagy nevettető tegnap megnyitotta a soros szélsőjobbos dzsemborit, az amerikai Republikánus Párt szélsőjobb szárnya által szervezett éves konferencia, a CPAC magyar kiadását, a budapesti CPAC Hungaryt, aminek minden évben természetesen ő a főszónoka. Ahogy az elmúlt években mindig, idén is a közpénzzel kitömött, kormányfüggetlenséggel nem vádolható Alapjogokért Központ szervezi a kétnapos hőzöngést. Magyarul: adófizetői pénzből, ráadásul úgy, hogy jelenleg az ország nemzeti segge meglehetősen kilóg a gatyából. Nem tudom, arról miért nem indít nemzeti konzultációt a narancs Petrocelli, hogy mit szólunk mi ahhoz, hogy ő itt Magyarországon mindenféle szélsőséges figurákat lát vendégül, Nyugat felé fordulva uszít és rázza az öklét. Ráadásul ezt nem a fideszes hívek adományaiból teszi ezt, hanem a köz pénzén. Miközben én például ezeknek az elborult, fóbiás embereknek nem óhajtom kifizetni a szállást, a szalámis szendvicsét (ahogy a Szijjártóét se) és nem szeretném átvitt értelemben se kényeztetni őket csak azért, mert az ország tizennégy éve regnáló miniszterelnöke fixen megbolondult a saját hatalmától.
Feltételezem, hogy ha valamikor, most aztán különösen is kell ez a dzsembori az egójának, az állítólag csökkenő népszerűségének mind itthon, mind a civilizált világ előtt, hiszen vannak arra utaló jelek és mérések, hogy őfényességének nem igazán állnak jól a számai manapság. Az, ahogy előadja a sértett dúvadat, akit mindenki üldöz és el akar hallgattatni, számomra feldolgozhatatlanul szürreális annak az embernek a szájából, aki kontroll alatt tart mindent és mindenkit; aki a saját beteges, hazug propagandájának terjesztésre használja a közmédiát; aki lángszóróval üldözi a másképp gondolkodókat, amikor éppen nem röhögi ki őket; akinek mindenki levadászandó migráns, aki az országba érkezik, és aki 14 éve az önkényesen saját magára írt törvények értelmében lop, csal, hazudik és hergel.
Aki most éppen Brüsszel elfoglalására összpontosít, aki állandóan harcteret, csatamezőt, fegyvereket, lövöldözést, támadást vizionál, miközben a béke pártján áll és megállás nélkül a békéről hadovál. Kvázi azt állítja, hogy míg a romlott nyugat legfeljebb egy szépségkirálynő választás szintjén beszél a békéről, de közben fegyverkezik és sodródik bele a háborúba, ő az egyedüli, aki tesz is érte. Végül is ha a szövetségesei zsarolását értjük ez alatt Putyin érdekeinek megfelelően, akkor ez így is van. Ha egy arab országnak lenne a miniszterelnöke, akkor most reggeltől estig azt hallgathatnánk, amitől mondjuk egy török bazár is hangos: Ász szálám álájkum – Béke legyen veled!
Nem tartunk itt, ott tartunk, hogy mi egy (naná, hogy keresztény) sziget vagyunk, a progresszív-liberális óceánnal szemben „itt megmaradt egy konzervatív sziget”. Az biztos. Csak éppen nem nyal minket körbe az óceán. Pedig milyen jó lenne, mert akkor mi lennénk Kuba. Még szerencse, hogy szárazföld vesz minket körbe, akinek pedig ez a bazári majom szintjén kiabáló autokrata nem tetszik, az még egyelőre veheti a kalapját és leléphet innen. Inkább előbb, mint utóbb felkiáltással egy jobb életet kezdhet a haldokló nyugaton. Valahol Európában tényleg van egy ország, amelyik a saját rácsai mögül bámulja a világot, ami fénysebességgel halad el mellette, és lelkesen béget ahhoz, amit a farkas napi szinten felvázol neki lehetőség gyanánt. Egy igazi konzervatív, egy szuverén ámokfutó. Olyan, mint anno a barbár népek voltak, akik kifosztottak és felzabáltak mindent, aztán ha már nem volt mit enni meg inni, akkor továbbálltak.
Itt leginkább az a baj, hogy nem tud tovább rombolni, lopni a kedves vezető, mert nem nagyon engedik neki. És ugye az országot, a népet már lelakta, felélte és kifosztotta, ezért nyilván más vadászmezőkre vágyik. Mondjuk ha én úgynevezett brüsszeli bürokrata lennék, biztosan felkapnám a fejemet ezekre a mondatokra, különös tekintettel arra, hogy ez az alak és az ő országa tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztségét júliustól. Én komolyan venném ezeket a fenyegető, rágalmazó üzengetéseket, mert ez már rég nem az a kategória, ami mellett szó nélkül el lehet haladni. Az külön szép, hogy ez az alak rázza az enyves öklét Brüsszelre, és vádolja azzal, hogy akadályozzák őt a szólása szabadságában. És nem, ezúttal sem szakadt le a mennyezet, miközben a száját nyalogatva osztotta az észt.
Az minden vitán felül áll, hogy a fröcsögése legszebb része mégiscsak az volt, amikor arról beszélt, hogy a kommunisták (és most a progresszívek) „öt lépésben éneklik ki a sajtot a szánkból”. Orbán szerint ez az öt lépés a következő:
„Átfogalmazzák a normálist”;
„Állami eszközökkel terjesztik gondolataikat”;
„Elterjesztik, hogy mivel veszélyes nézeteket vallasz, biztonsági kockázatot is jelentesz”;
„Rád uszítják a sajtót”;
Majd „az állami szervek is akcióba lendülnek”.
Az csak természetes, hogy nem a jól kiépített, betonba öntött állami-fideszes propagandamédiára, nem is a kormányához közeli eseményekről kitiltott sajtóra gondolt, hanem például a „demokráciaőrkutyákra”, bármit is jelent ez. Szóval az őrkutyák azt csinálják, amit itthon ő is művel. És hogy, hogy nem, ez neki elfogadhatatlan és felháborító. Egy négy elemit végzett gyerek értelmesebben fejezi ki magát mint ez. Egyáltalán ráfér az arcára ezzel jönni, miközben mindenhonnan ő és a fasisztoid agybaja dől a magyar társadalomra. Miközben mindenki Soros-csicska és dollárbaloldali fizetett ügynök, aki nem azt terjeszti, amit az állampárt rémalmaiban gondol a világról. Miközben Európában már tényleg mindenki ujjal mutogat erre a csávóra és minél messzebbre húzódnak tőle, nehogy megfertőzze a rögeszméivel. Miközben úgy uszította rá az ellenzékre és Magyar Péterre a Megafontól kezdve a KESMA összes csahos vérebét, szájkosár és szögesnyakörv nélkül, hogy meg se lehet számolni, ép ésszel fel nem lehet fogni azokat a tíz- és százmilliókat, amiket az idő töredéke alatt a mi zsebünkből elégetnek arra, hogy mindenkit összemocskoljanak, megharapdáljanak, és lehetőleg széttépjenek. Ez beszél akcióba lendülő állami szervekről úgy, hogy ezeknek a szerveknek a pórázai szintén az ő kezében vannak, a másik végén lévők meg hűséges ebek módjára, farkat csóválva és jutalomfalatokra várva csak azt lesik, hogy kikre kell falkástul rárontaniuk, ha a gazda kiadja a vezényszót, hogy adjál neki!
És ha ez nem lett volna elég, bónuszként megint beleugatott egy szuverén ország választásába, és nagy hangon, szolgaian felmondta a parókás bohóc hülyeségét, miszerint „make America great again”, majd saját megkerülhetetlenségére utalva hozzátette, hogy „make Europe great again”. Egyáltalán nem értem. Ha valaki elutasítja az egységet, a nagyságot, az egyesült nemzeteket, akkor ennek mi értelme van? Vagy ő egyedül már Európának képzeli magát? El tudom képzelni, akkor viszont még annál is nagyobb a baj.
Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!
Vogronics Disztópia 2038 Magyarország regény Vogronics András író
