az apátia és a pesszimizmus szerintem teljesen jogos a hagyományos, klasszikus rádióval kapcsolatban itthon, ugyanakkor ha a tv nem nyírta ki a rádiót, akkor a netnek is nehéz dolga lesz.
a legfontosabb - globális szinten -, hogy mindig alkalmazkodni kell az új viszonyokhoz, hiszen ebben, a folyamatos megújulásban van a rádió ereje.
itt a sajtó a jó példa, a printmédia már rétegműfaj, az online sajtó viszont aranykorát éli és van még neki feljebb.
a fiatalokat csak itthon zavarja el a rádiótól a politika és a vallás, máshol inkább a választás szabadsága és bősége tereli a digitális, lekérhető "rádiók", pontosabban zenei platformok felé.
ma magyarországon nemcsak hatósági és üzleti akadály van, hanem egy határ butaság is, sokan a 90-es években élnek még.
a kereskedelmi rádióban csak slágereknek szabadna szólnia, igazodva az ats-hez és 100%-osan tiszta, modern formatokat muszáj tolni. a hallgatók valódi igényeit fel kell mérni, és ki kell elégíteni.
ebbe nem férnek bele a rétegzenei műsorok, a miseközvetítések, a 20 perces mélyinterjúk országgyűlési képviselőkkel drivetimeban, de a 2 hetes friss dalok sem. már más a rádió szerepe, mint 5 éve és nagyon más, mint 20 éve.
a kereskedelmi rádiózás nem hobbi, nem érzelmi kérdés, nem romantika, és a rádiót nem magunknak készítjük, hanem a hallgatóknak. a lehető legszakmaibb módon. ha ez a szemlélet lenne a fősodor drága államunkban, akkor senkinek nem lenne oka pesszimistán hozzáállni.
a kiskőrösi ozone baja meg nem a spotify volt, hanem az, hogy a kiskunság túl kicsi piac a chr-nek. persze ami most van, annál jobb volt.
a legfontosabb - globális szinten -, hogy mindig alkalmazkodni kell az új viszonyokhoz, hiszen ebben, a folyamatos megújulásban van a rádió ereje.
itt a sajtó a jó példa, a printmédia már rétegműfaj, az online sajtó viszont aranykorát éli és van még neki feljebb.
a fiatalokat csak itthon zavarja el a rádiótól a politika és a vallás, máshol inkább a választás szabadsága és bősége tereli a digitális, lekérhető "rádiók", pontosabban zenei platformok felé.
ma magyarországon nemcsak hatósági és üzleti akadály van, hanem egy határ butaság is, sokan a 90-es években élnek még.
a kereskedelmi rádióban csak slágereknek szabadna szólnia, igazodva az ats-hez és 100%-osan tiszta, modern formatokat muszáj tolni. a hallgatók valódi igényeit fel kell mérni, és ki kell elégíteni.
ebbe nem férnek bele a rétegzenei műsorok, a miseközvetítések, a 20 perces mélyinterjúk országgyűlési képviselőkkel drivetimeban, de a 2 hetes friss dalok sem. már más a rádió szerepe, mint 5 éve és nagyon más, mint 20 éve.
a kereskedelmi rádiózás nem hobbi, nem érzelmi kérdés, nem romantika, és a rádiót nem magunknak készítjük, hanem a hallgatóknak. a lehető legszakmaibb módon. ha ez a szemlélet lenne a fősodor drága államunkban, akkor senkinek nem lenne oka pesszimistán hozzáállni.
a kiskőrösi ozone baja meg nem a spotify volt, hanem az, hogy a kiskunság túl kicsi piac a chr-nek. persze ami most van, annál jobb volt.
