Nincs is több 10-15 aktuális mainstream előadónál a magyar zeneiparban és egy kézen meg lehet számolni azt, aki hazai viszonylatban igazán sikeres. Ez sosem fog változni, ez a maximum, ennyit tud egy már csak 9,6 milliós ország. Tulajdonképpen nincs is magyar zeneipar, zenei piac meg főleg nincs. Államilag erőltetni a művészetet nem lehet, kizárólag organikusan fejlődhet, amit legfeljebb jó producerek tudnak bebikázni, de nem a rádió. Rádióval népnevelni, felvirágoztatni a magyar zenei világot nem lehet. A rádió erre ma már alapvetően nem alkalmas felület, ma már nem trendszetter és soha többé nem lesz az. Sőt, 35 év alatt (vidéken 40) hétköznapi helyzetben, hétköznapi emberek között lassan kifejezetten ciki, és értetlenkedést vált ki, ha valaki nem a Spotify-t, YouTube-ot, Apple Musicot stb. nyomja be valahol, hanem valamelyik rádiót. (35-40 fölött meg egy szűk, örök fiatal réteget kivéve nem érdekelnek, sőt, taszítanak az ismeretlen, új zenék!)
Egy, a jelenlegi Petőfihez hasonló magyar zenei gettóban megjelenhet bármi, de az pusztába kiáltott FM impulzus kurva drágán a te pénzedből, ha nincs hallgatója és nincs rá igény.
Ami sikeres a magyar zenében, az csupán azért, mert jó, gyökeret verhet a kereskedelmi médiában, Petőfi Rádió nélkül is, úgy, mint eddig bármikor. Aki viszont nem képes széles körben fogyasztható, népszerű, fülbemászó, a világtrendeknek megfelelő(!), és nem azzal szembemenő produktumot előállítani, arról elkapcsolnak a rádióhallgatók, és legfeljebb egy szűk, kultúrsznob, belvárosi réteget érdekel.
További probléma, hogy a zenélni képes, karakteres művészemberek szintén ebből a kultúrsznob rétegből kerülnek ki, ezért általános tévhitük, hogy szembe kell menni az árral, mert van egy ilyen rögeszme a két körút között, nemcsak a zenében, hanem az élet minden területén. Állandó, görcsös, spanyolviasz-feltalálási inger, mert ami jó, az nem jó. Aki nem hiszi, olvasson el egy tetszőleges Sajó Dávid cikket a Telexen, ő az élő példa erre.
Ezért nem lesz itthon olyan, mint pl. a román zeneIPARban, mert ennek a rétegnek ami amúgy fogyasztható, trendi, minőségi popzene, az ciki. És amikor hirtelen nagyon népszerűek lesznek a saját szegmensükben, nem tudnak kitörni a belvárosból, Petőfi Rádió ide vagy oda.
Hogy legyen hab is a tortán, most utóbbiakat kb. felerészben nyomja a Petőfi, de úgy, hogy azt a belvárosi-kávéházi-SZABAD hangulatot - ami egyébként egész jó - nagyon hamar meg is erőszakolja az erőltetett kultúrpolitikai-családpolitikai-fölényeskedő-nemzeties műsorszerkesztésével és a valósággal teljesen ellentétes, mindenkit hülyének néző politikai propagandával a hírekben. Tekintsünk el attól, hogy a rádió manapság már csak a 35/40+-t érdekli, mert annyira megszokta, tekintsünk el attól, hogy szar zenét futtatni 0-24 nem pálya, tekintsünk el attól, hogy milyenek a magyar zenészek: ez a moslék így már most halott. Nem beszélve arról, hogy az indie-alter és a mainstream pop közt továbbra sincs átjárás Magyarországon.
Pár hónap és kiderül a hallgatottsági adatokból, mekkora a pusztítás. És ha esetleg valami csoda folytán - mivel a brandértéket mérik most, ami egy 91 éves rádiónál nyilvánvalóan nagy, hiába tettek meg mindent az elmúlt években, hogy meggyilkolják -, papíron nem számottevő, hiszen a hallgatók felét már elűzte a CHR üzem, jövőre állítólag jöhet a műszeres mérés is.
Egy, a jelenlegi Petőfihez hasonló magyar zenei gettóban megjelenhet bármi, de az pusztába kiáltott FM impulzus kurva drágán a te pénzedből, ha nincs hallgatója és nincs rá igény.
Ami sikeres a magyar zenében, az csupán azért, mert jó, gyökeret verhet a kereskedelmi médiában, Petőfi Rádió nélkül is, úgy, mint eddig bármikor. Aki viszont nem képes széles körben fogyasztható, népszerű, fülbemászó, a világtrendeknek megfelelő(!), és nem azzal szembemenő produktumot előállítani, arról elkapcsolnak a rádióhallgatók, és legfeljebb egy szűk, kultúrsznob, belvárosi réteget érdekel.
További probléma, hogy a zenélni képes, karakteres művészemberek szintén ebből a kultúrsznob rétegből kerülnek ki, ezért általános tévhitük, hogy szembe kell menni az árral, mert van egy ilyen rögeszme a két körút között, nemcsak a zenében, hanem az élet minden területén. Állandó, görcsös, spanyolviasz-feltalálási inger, mert ami jó, az nem jó. Aki nem hiszi, olvasson el egy tetszőleges Sajó Dávid cikket a Telexen, ő az élő példa erre.
Ezért nem lesz itthon olyan, mint pl. a román zeneIPARban, mert ennek a rétegnek ami amúgy fogyasztható, trendi, minőségi popzene, az ciki. És amikor hirtelen nagyon népszerűek lesznek a saját szegmensükben, nem tudnak kitörni a belvárosból, Petőfi Rádió ide vagy oda.
Hogy legyen hab is a tortán, most utóbbiakat kb. felerészben nyomja a Petőfi, de úgy, hogy azt a belvárosi-kávéházi-SZABAD hangulatot - ami egyébként egész jó - nagyon hamar meg is erőszakolja az erőltetett kultúrpolitikai-családpolitikai-fölényeskedő-nemzeties műsorszerkesztésével és a valósággal teljesen ellentétes, mindenkit hülyének néző politikai propagandával a hírekben. Tekintsünk el attól, hogy a rádió manapság már csak a 35/40+-t érdekli, mert annyira megszokta, tekintsünk el attól, hogy szar zenét futtatni 0-24 nem pálya, tekintsünk el attól, hogy milyenek a magyar zenészek: ez a moslék így már most halott. Nem beszélve arról, hogy az indie-alter és a mainstream pop közt továbbra sincs átjárás Magyarországon.
Pár hónap és kiderül a hallgatottsági adatokból, mekkora a pusztítás. És ha esetleg valami csoda folytán - mivel a brandértéket mérik most, ami egy 91 éves rádiónál nyilvánvalóan nagy, hiába tettek meg mindent az elmúlt években, hogy meggyilkolják -, papíron nem számottevő, hiszen a hallgatók felét már elűzte a CHR üzem, jövőre állítólag jöhet a műszeres mérés is.
Egyébként kicsit kevesellem, ha már DAB. 
