kettőezerhúszban tehát ha mondjuk tabról szeretnék eljutni szilvásváradra, akkor:
- kimegyek a retvedékes, összeomlott tabi állomásra, és felszállok a síntörés miatt 70 percet késő, napi 1x közlekedő siófoki személyre
- próbálok jegyet venni a kalauztól, aki hullarészeg sajnos, úgyhogy bár nem sikerül, jegy nélkül is azért 3 óra alatt 10 km/h-val csak-csak bejutok nagynehezen a háromszor lefulladó bzmottal
- siófokra beérkezvén ugyan lekéstem a tervezett intercitymet, de megvárom a következőt, addig van időm jegyet venni a kiváló és modern automatából, megnézni a hipermodern állomást és figyelni a peronokon lévő digitális kijelzőn a déliig közlekedő vonatomat és hallgatni a gépi szövegfelolvasást a tisztán érthető hangfalakból
- a traxx mozdonnyal és ic+ kocskkal felszerelt vonatom beérkezik siófokra, pillanatok alatt odaérek pestre, közben netezek ezerrel a konnektorból töltött telefonomon és még a klíma is tökéletesen működik, nem beszélve a modern, térképes, hangos, szagos utastájékoztatásról
- kelenföldre beérve ugyan nem szállok még le, de megcsodálhatom a korszerű állomást
- a délin leszállok, befut a modern szerelvényem, és az 1970-es években érzem magam, leszámítva, hogy 50 éve nem tartottak karban semmit, kirabolnak és még a gyrosos néni is átkúr 100 forinttal, bocsánat, 30 centtel.
- átmetrózok a keletibe, csillivilli minden
- a tökéletes keleti pályaudvar tökéletes mindenségében felszállok a miskolci ic-re, szintén modern vonaton
- füzesabonyban át az azóta is graffitikkel díszített, de igen kényelmes hernyóra, majd irány eger
- egerben keresem a szilvásváradig menő személyt, de kiderül, hogy az már 6 éve megszűnt
- megyek busszal
- elhatározom, hogy veszek egy autót
