mgabor írta:ja, hegytetőről lehetDe odavág picit... ezért ilyenkor jó nyereségű antenna kell, ha már nagyobb teljesítményt nem adtak, meg persze V polarizáció. Viszont a paneltenger mindennek odavág, héccáznyóccáz wattnak is, főleg ha alacsonyról adják. A legjobb az lenne, ha valami lufit fellőnének egy adóval, egy körsugárzóval meg napelemekkel a város fölé.de a beépített környezet nem vág neki oda akkor is?
mgabor írta:jó nekik, de egy max. 10 W-os adóteljesítménnyel és 30 m antennamagasság korláttal nem tudom, mennyire reális, már ha betartják a szabályokat. legfeljebb faluban, ahol a templomtorony a legmagasabb és onnan szórnak az egy-két szintes házak közt, de ott meg a félmillió ember nem jön összeSzeged-viszonylatban járnak a tekervényeid, azittabaj.
én tévedjek, de budapesti környezetben (máshol nem szedsz össze 20 km körbe félmillió embert) furcsa, na
)mgabor írta:de azért érzékeljük azt az alapvető különbséget, hogy én is fogtam már a Mi-t 20 km-re, tehát arcoskodhatok, hogy 20 km a vételkörzetünk, ugyanakkor az adótól 200 m-re meg van épület, ami úgy beárnyékol, hogy alig jön be. na, a helyi adók ettől előbbre vannak.Én még sajnos nem hallottam a Mi-t éterben, de biztosan van ilyen is. Hallottam viszont olyan kisközösségi rádiókat, sőt, szinte eddig csak olyanokat, amik 10-20 km-es sztereó(!) kört fednek le és ezek közül 2 olyan is van, ami 500.000-600.000 embert ér el. Emellett pedig van olyan helyi kereskedelmi rádió, ami kb 5 km-es körzetben, egy kis völgyben fogható.
A közösségi rádiók legfontosabb jellemzője, hogy gazdasági és politikai érdekektől mentesen végzik munkájukat. Céljuk, hogy műsoraikkal, tevékenységükkel egy-egy meghatározott szubkultúra, kisebbség vagy csoport érdekét szolgálják – ebből eredően rendszerint az érintett közösség tagjai hozzák létre és üzemeltetik, elmosva a határokat a készítő és a befogadó között, „a rádió és hallgatója kölcsönösen hatnak egymásra” (Hargitai 2004, 10). A közösségi rádió olyan feladatot lát el, melyre a professzionális média nem képes – a műsorkészítők maguk is az érintett közösség tagjai, így nem kívülállóként viszonyulnak az általuk bemutatott témákhoz. Gazdasági nyereség termelésében nem érdekeltek, bevételeiket teljes egészében a rádió fenntartására és fejlesztésére fordítják – így rétegigényeket is ki tudnak elégíteni, nem kell feltétlenül minél nagyobb közönséget megszólítani a reklámidő eladhatóságáért. Ebből eredően a munkatársak jellemzően önkéntesek, munkájukért nem részesülnek anyagi juttatásban. A közösségi rádiókat olyan civil szervezetek, alapítványok üzemeltetik, melynek tagjai a rádió munkatársai, így demokratikusan hozzák meg döntéseiket a rádió működtetésével kapcsolatban. E sajátosságok alapján a közösségi rádiók olyan mértékben elkülönülnek a közszolgálati és kereskedelmi rádióktól, hogy új kategóriát alkotnak, melyet a média törvényi szabályozásánál is figyelembe kell venni.(Medvegy Gábor (2009): A közösségi rádiózás és a médiaszabályozás viszonya Magyarországon. SZTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Szeged)
