Ez egy meg nem történt eset egy meg nem történt ország meg nem történt városi rádiójában.
Reggeles kolléganőnek lejárt a szerződése.
Elegánsan intézték, megvárták a dátumot, majd előtte pénteken, a műszak utolsó órájának utolsó percében közölték vele, hétfőn már nem kell jönni. Indok? Az nincs... Emberi probléma? Az van... sokat kérdezett a meetingeken, okoskodott, határozott véleménye volt műsorvezetésről, zenei trendekről, hallgatottságról, sikerorientáltságról, közpénzek herdálása helyett kereskedelmi bevételekről... Munkáját tisztességgel, becsülettel végezte, sosem késett el, ha kellett, napi 10 órát is bent volt, vágott, szerkesztett, még otthonról is. Az interjúalanyok ragaszkodtak hozzá és ami talán a legfontosabb, a hallgatók szerették. Sokan csak miatta hallgatták az egyébként zeneileg hallgathatatlan és szakmailag vállalhatatlan rádiót. Tudta, mi az a clock, mikor lennének a választható és kötelező megszólalások, mi a különbség reklám és TCR között, szólt, amikor karácsonyi dalok mentek februárban, mert egy normális rádióban ez mégis csak ciki, ahogy az is, hogy lyukas a műsor, az adásvezérlőben lévő adatbázis vagy rosszul van beállítva vagy sehogy, leginkább sehogy, mert senki nem ért semmihez. Aki értene, már nincs ott, aki csak ugatja, most vezető szerepben tetszeleg, mindenféle iskolai végzettség vagy szakmai képzés és múlt és korábbi eredmények nélkül.
Kolléganő nem akar összefüggést sejteni az elküldése és a pár nappal azelőtt történtek között, amikor a hajnali műszakra beérve az előtérben található heverőn találta az egyik vezetőt és egy másik kolléganőt. A rádióban terjengett a pia és cigiszag, az on air stúdióban alkoholos üvegek, ásványvíz és más volt, hiszen egy meg nem történt város meg nem történt rádiójának on air stúdiója erre való. Volt idő, amikor azonnali kirúgás járt annak, aki ételt és italt vitt be bármelyik stúdióba, de most nem olyan idők járnak. Most olyan idők járnak, hogy a részegen fetrengő kolléganő került a reggeles műszakba, szerződését meghosszabbították, remélhetőleg fizetésemelést is kapott. A többi kolléga? Lapít. Félti az állását, nem szól, nem kérdez, végzi a munkáját és bár facebook profiljára kiírja, hol dolgozik, csak reménykedni tudunk, hogy kicsit sem büszke rá...
Ha ez a történet egy létező ország létező városának létező rádiójában történik, a vezetőt azonnal felmentik, a kolléganőt elbocsájtják, fegyelmi tárgyalás keretében és a város polgármestere személyes kérdést csinál abból, hogy a városi média ne a szégyene legyen, hanem a büszkesége.
De ez egy meg nem történt eset egy meg nem történt ország meg nem történt városi rádiójában.
