Baromságok
SzD írta:Leesett SzD!mgabor írta:A legnagyobb marha mind közül, az önálló írásbeli fogalmazással hadilábon áll, kedvenc tevékenysége a kontrollcékontrollvé és háromnapos linkek fórumbaillesztésePont most akartam feltenni a költői kérdést, hogy vajon az érintettnek ezúttal leesik-e...hát nem teljesen.
mgabor írta:A legnagyobb marha mind közül, az önálló írásbeli fogalmazással hadilábon áll, kedvenc tevékenysége a kontrollcékontrollvé és háromnapos linkek fórumbaillesztésePont most akartam feltenni a költői kérdést, hogy vajon az érintettnek ezúttal leesik-e...hát nem teljesen.
mgabor írta:Ezt a szöveget nem én írtam. Így nem vállalok felelősséget hibákért.Mauro írta:Sávos szürke marhaA legnagyobb marha mind közül, az önálló írásbeli fogalmazással hadilábon áll, kedvenc tevékenysége a kontrollcékontrollvé és háromnapos linkek fórumbaillesztése
Nem tudom mikori írás és hogy honnan van e-mailbe kaptam.
Vörösök, narancssárgák és sávosok - a köztünk élő szürke marhák fajtái
Mint tudjuk, hazánk nemzeti állata a szürke marha. De tudja-e a kedves olvasó, hogy szürke marha és szürke marha között jelentős különbségek mutatkoznak? A legfontosabbak az alábbi fajták:
Vörös szürke marha
A vörös szürke marha egyedeire jellemző, hogy tönkreteszik a legelőt, eleszik társaik elől a takarmányt és fölisszák az összes vizet. Viselkedésük mintha azt sugallná, hogy csak ők számítanak. A közös legelőre általában igen nagyokat sz@rnak. De a legszebb szénabálák valahogyan mindig nekik jutnak. Vezéregyedeik pofáján nincsen bőr, és a gerincük is sokszor hiányzik. Régebben csordatársaikat tömegével szorították ki különféle mészárszékekre. A szenvedő egyedek közül azonban még mindig sokan vakon bíznak a vörös szürke marhákban. Ebből is látszik, mekkora barmok. Szerencsére populációjuk az utóbbi időben megfeleződött.
Narancssárga szürke marha
A narancssárga szürke marhák istenként tekintenek vezérbikájukra, aki a legdúsabb legelő ígéretével ámítja őket. A vezérbika bődülésein hetekig kérődznek. Úgy tűnik, hogy sokszor nekiiramodnának egy alapos legelőrendszer-váltásnak, de amikor erre ténylegesen lehetőségük lenne, mindig megfutamodnak, és visszafekszenek a trágyába dagonyázni és kérődzni. Egyre többen vannak. És egyre nagyobb marhák.
Zöld szürke marha
A zöld szürke marhák régebben igen jelentős szerepet játszottak az új állattartási rendszer kialakításában, ám populációjuk annyira megritkult, hogy szinte a kihalás fenyegeti őket. Ennek sajátos oka van: egy mezei virág legelése mérgezte meg a gulya ezen részét. A virágot ibolyának hívják, melynek szirmok helyett - a gombákhoz hasonlóan - kalapja van. A zöld szürke marha újratelepítése vajmi kevés reménnyel kecsegtet.
Liberális szürke marha
A liberális szürke marha közel-keleti fajtákkal áll viselkedési és/vagy genetikai rokonságban. Egyedeire jellemző, hogy az egész legelőt uralmuk alá próbálják hajtani. A többi fajtával sosem működnek együtt, kizárólag a saját érdekeiket hajszolják. Szombatonként kiválnak a gulyából, és külön itatóhelyhez járulnak. Szénából emlékműszerű rakásokat szórnak össze úton-útfélen. Etológusok szerint ennek az oka - valós alapok híján - nem lehet más, mint valamiféle kerge marha-kór, amely nagyon sok másik fajtára is veszedelmes mértékben átterjedt. Rögeszméjük, hogy tehén nélkül, két bika társulásával is egészséges borjú nevelhető fel. Nem élhetnek fű nélkül.
Sávos szürke marha
A sávos szürke marhák megvédik a legelőt, melynek többnyire jobb szélén tartózkodnak. Akár békében is élnének indiai, mostanság teljesen szentnek tekintett fajtákkal, ám azok randalírozását keményen megtorolják ősi, szilaj tülkeikkel. Jellemző rájuk a fegyelem. Immúnisak a liberális szürke marhák fentebb leírt kerge marha-kórjára. Etológusok szerint a sávos szürke marhák nem tartják kizártnak, hogy a legelőt kijelölő villanypásztor akár minden irányban kijjebb tolható. Mindenesetre testvériesen próbálják védeni a szomszédos legelőkön sanyargatott társaikat. Mezőgazdasági szakértők szerint, ahol elegendő létszámban tűnnek föl, ott marha nagy rend lesz - talán a fentebb bemutatottak közül néhány fajta nélkül.
Mint tudjuk, hazánk nemzeti állata a szürke marha. De tudja-e a kedves olvasó, hogy szürke marha és szürke marha között jelentős különbségek mutatkoznak? A legfontosabbak az alábbi fajták:
Vörös szürke marha
A vörös szürke marha egyedeire jellemző, hogy tönkreteszik a legelőt, eleszik társaik elől a takarmányt és fölisszák az összes vizet. Viselkedésük mintha azt sugallná, hogy csak ők számítanak. A közös legelőre általában igen nagyokat sz@rnak. De a legszebb szénabálák valahogyan mindig nekik jutnak. Vezéregyedeik pofáján nincsen bőr, és a gerincük is sokszor hiányzik. Régebben csordatársaikat tömegével szorították ki különféle mészárszékekre. A szenvedő egyedek közül azonban még mindig sokan vakon bíznak a vörös szürke marhákban. Ebből is látszik, mekkora barmok. Szerencsére populációjuk az utóbbi időben megfeleződött.
Narancssárga szürke marha
A narancssárga szürke marhák istenként tekintenek vezérbikájukra, aki a legdúsabb legelő ígéretével ámítja őket. A vezérbika bődülésein hetekig kérődznek. Úgy tűnik, hogy sokszor nekiiramodnának egy alapos legelőrendszer-váltásnak, de amikor erre ténylegesen lehetőségük lenne, mindig megfutamodnak, és visszafekszenek a trágyába dagonyázni és kérődzni. Egyre többen vannak. És egyre nagyobb marhák.
Zöld szürke marha
A zöld szürke marhák régebben igen jelentős szerepet játszottak az új állattartási rendszer kialakításában, ám populációjuk annyira megritkult, hogy szinte a kihalás fenyegeti őket. Ennek sajátos oka van: egy mezei virág legelése mérgezte meg a gulya ezen részét. A virágot ibolyának hívják, melynek szirmok helyett - a gombákhoz hasonlóan - kalapja van. A zöld szürke marha újratelepítése vajmi kevés reménnyel kecsegtet.
Liberális szürke marha
A liberális szürke marha közel-keleti fajtákkal áll viselkedési és/vagy genetikai rokonságban. Egyedeire jellemző, hogy az egész legelőt uralmuk alá próbálják hajtani. A többi fajtával sosem működnek együtt, kizárólag a saját érdekeiket hajszolják. Szombatonként kiválnak a gulyából, és külön itatóhelyhez járulnak. Szénából emlékműszerű rakásokat szórnak össze úton-útfélen. Etológusok szerint ennek az oka - valós alapok híján - nem lehet más, mint valamiféle kerge marha-kór, amely nagyon sok másik fajtára is veszedelmes mértékben átterjedt. Rögeszméjük, hogy tehén nélkül, két bika társulásával is egészséges borjú nevelhető fel. Nem élhetnek fű nélkül.
Sávos szürke marha
A sávos szürke marhák megvédik a legelőt, melynek többnyire jobb szélén tartózkodnak. Akár békében is élnének indiai, mostanság teljesen szentnek tekintett fajtákkal, ám azok randalírozását keményen megtorolják ősi, szilaj tülkeikkel. Jellemző rájuk a fegyelem. Immúnisak a liberális szürke marhák fentebb leírt kerge marha-kórjára. Etológusok szerint a sávos szürke marhák nem tartják kizártnak, hogy a legelőt kijelölő villanypásztor akár minden irányban kijjebb tolható. Mindenesetre testvériesen próbálják védeni a szomszédos legelőkön sanyargatott társaikat. Mezőgazdasági szakértők szerint, ahol elegendő létszámban tűnnek föl, ott marha nagy rend lesz - talán a fentebb bemutatottak közül néhány fajta nélkül.