én szerettem a régi Petőfit is, a Délelőttöt, a Csúcsforgalmat, a Terepjárót, a Drogériát, a Modem időket, meg a mittudoménmégmit, tény viszont, hogy szélesebb közönség felé kissé katyvasz lett a nótákkal, vízállásjelentéssel, stúdió11-gyel, meg még nemtom mivel, de akkor is azt hallgattam legtöbbet. Azóta már inkább Kossuthot, de a régi Petőfi annál azért lazább és szórakoztatóbb volt.
Ennek ellenére nem sajnálom, hogy átalakult, mert a mai viszonyok közt már nem állta meg a helyét, kicsit ebbe is belekaptak, kicsit abba is, mindenbe egy kicsit, egy ilyen adóhoz csak nagyon kevesen tudnak kötődni. Inkább az volt benne a jó, hogy különbözött a kereskedelmi adók igénytelenségétől, semmitmondóságától, egysíkúságától, nem a langyos slágerzenéről meg a kötelezően pörgő és jópofáskodó műsorvezetőkről (akik egyébként semmi olyat nem mondanak, ami bármit is kiváltana belőled) szólt.
Az átalakulás után viszont feltételeztem a Magyar Rádióról és a részben EstFM-es múltú stábból, hogy színes, tartalmas rádiót fognak csinálni, ehelyett fogták a lehető legolcsóbb kereskedelmi rádiós klisét, a Top40 zenéket langyos undergroundra cserélve, és azt viszik töretlenül. Egyrészt oké, megfuttattak a két kezemen megszámolható mennyiségű előadót (30Y, Barabás, Takáts Eszter, Harcsa Vera, Kaukázus, Kiscsillag, Péterfy Bori, Suhancos, Vad Fruttik - valaki tud még valamit?), de ezektől is egy-két slágergyanús dalt kiválasztanak, amit unalomig játszanak, ennyiből áll a tevékenységük. Ha egy zenét napi négyszer a pofádba tolnak, az lehet akármilyen jó, amikor már betéve ismered minden hangját, csak annyit képes belőled kiváltani, hogy már megint mi a faszért ez szól.
Ja, van este egy órában öt kétperces megszólalással kulturális műsor meg éjfélkor mix, hogy véletlen se hallja senki. Az aztán közszolgálat.
Meg tetszik hogy sok tematikus műsor van Drum&Basstól elkezdve a kőkemény metálig.
