tomee írta:Természetesen értem az álláspontodat krisz83, és tudomásul is veszem.Ez igaz, valóban a kereskedelmi rádiónak a bevétel a fontos, ehhez azonban hallgató is kell, ami pedig akkor lesz, ha a befolyt pénz bizonyos részét visszaforgatod, hogy jó műsorokat tudj gyártani, netán még pár "sztárt" is le tudj szerződtetni.
Magának a jelenségnek, hogy a rádió és a hallgató között egy különleges kapcsolat alakul ki, van egyfajta anomáliája.
Te is tudod, minden bizonnyal sokkal jobban, mint én, hogy nem a szeretet hajtja a kereskedelmi médiumokat, és ha ők ennek az ellenkezőjét állítják, az a hallgató tisztán hülyének nézése, és önbecsapás is. Valami miatt eljutottak idáig, valamire mégsem figyeltek oda eléggé.
Valahol dolgozni, szeretni, és azt elveszíteni, fájdalmas dolog; tapasztaltam már én is, sajnos. Ha elismerik az ember munkáját, jó érzés. Búcsúzni is tudni kell, ha az ember életének hosszú ideig része valami.
Azonban, ha hallgatói részről, valaki önként ott éjszakázik egy rádió stúdiója előtt, vagy teszem azt még szabadságot is ki vesz emiatt, súlyos. Körülbelül annyira, mint amikor valaki a Barátok közt-re siet haza, mert egyedül ennyi öröme van az életében. Mert ő százvalahány ezer emberből megszólítva érezi magát. Én erre, a lélektani részére gondoltam. Mert ez tényleg valami olyasmi, amivel könnyen vissza lehet élni.
Nem búcsúzni ciki, hanem ha elmegy a búcsú egy olyan irányba, amikor már a sírógörcstől érteni sem lehet a műsorvezetőt, holott, a világ megy tovább. Fent említett rádióknál, ez volt.
Fájdalmas dolog, de tényleg erre kell egy nagy nyilvánosságot használni? Tudni kell méltóságteljesen elmenni: Ezt várnám el a Roxy-tól is a legvégén.
Ezt már a rádiók többsége nem teszi meg, de ez már nagyon OFF úgyhogy ezt majd máshol megvitatjuk.
Van abban igazság, amit írsz, de nem minden pontban értek Veled egyet.
A méltó búcsú a Roxy esetében nem tudom milyen lesz, vagy milyennek kellene lennie, de majd meglátjuk.
Egy biztos, van ott pár ember, aki igen is a szívét, és lelkét adta ebbe a rádióba, ha ez nem mindig jött át, nem feltétlenül az Ő hibája, ahogyan az sem, hogy kevés volt a pénz, vagy hogy felhalmozott a tulaj egy szép kis tartozást!
