cucurbia írta:Szelerailway írta:Legutóbb itt említettem Fodor Jánost, így ide teszem.:A mai kollégák úgy tekintenek ránk, mint akik tiszteletet érdemelnek, tekintélyt vívtak ki, de ezekkel az emberekkel nem akarnak együtt dolgozni. Az egyik legnagyobb kereskedelmi rádió programigazgatóját - én is tanítottam - egyszer megkérdeztem, hogy miért nem dolgozhatok náluk. Nem volt racionális magyarázata. Nehezebb lenne diktálni nekünk? Meglehet, hogy már én vagyok az egyik „nagy bölény”? Néha azért álmodok arról, hogy mi lenne, ha egyenlő feltételekkel futhatnék a mostani „sztárokkal”. Ugyanannyi pénzzel, reklámidővel, feltételekkel. Lehet, hogy nyernék?
http://www.kreativ.hu/cikk/a_radios_sza ... nt_letezni
Tudna adaptálódni a mai elvárásokhoz?
Persze. Ha a saját ízlésrendszeremet, szakmaiságomat elhajítanám, én is tudnék úgy Híradót szerkeszteni, hogy az Kék Fény legyen! A gond csak az, úgy nem akarok.
Ön szerint mi az oka annak, hogy ez így alakult?
A magyar sajtó mélyrepülésének egyik oka a politika. A másik a pénz mindenhatósága. Lényegében egy olyan mintát követünk, amiben a közszolgálati rész elhanyagolható. A magyar közmédia nem tudott olyanná válni, mint mondjuk a BBC. Szerintem már régen nem beszélhetünk közszolgálatról, szakmáról. Vannak médiamunkások, meg marketingesek, meg celebek. Ez a módi mostanság. A szakmához értők tengődnek, kevesen marginális médiumoknál még kínlódnak, aztán elvéreznek, mert nincs bennük pénz. Tisztességes, önálló, gondolkodó profikra ma nincs szükség. Eldobható világban élünk.
Na erről irtam nemrég.ezért nem dolgozom egy ideje médiában.
Tehát akkor ez a cikk "leFodorítva". Nem kellek a rádiós szakmának (de senkinek), ezért a "Rádiós szakma megszűnt létezni".
Korrekt. Gondolom ezzel minden magyarországi rádiós egyetért.
