Való igaz.... felnőtt két generáció úgy, hogy nem is láttak cserépkályhát, így aztán persze, hogy "nehéz" ez... de amúgy igaz, tényleg van pár szabály és alapismeret. Bár az idős bácsi elvileg már élt a cserépkályhák "aranykorában".
Ahogy én tudom:
Kezdetnek induljunk ki abból, hogy kémény egésze legalább évente meg van nézetve és ha kell, ki van takarittatva és a levegőutánpótlás is megoldott. Ahol nem ez az alapállapot, ott tényleg tanítani kell a dolgokat.
Nyugodtan elzárható bármikor a kályha ajtaja, legfeljebb nem ég annyira a tűz (kialudni nem fog) de a lakótérbe semmi nem fog visszaáramolni, mert pont a zárt ajtó akadályozza ezt meg.
Ha nem záródik rendesen az ajtó (rossz az ajtó retesze vagy felületes volt a kezelő), akkor meg pláne nem jönnek vissza az égésgázok, mert a
kéményhatás miatt távoznak a kéményen át a szabadba és nem mellesleg -szintén a kéményhatás miatt- reggelre szépen kihül a kályha és a lakótér is. Saját tapasztalat.
Ha vannak még el nem égett farészek (nyerstűz) a tűztérben:
.. és így van az ajtó lezárva majd később újra kinyitva.. na, hát ettől tud szétdurranni a cserépkályha.
Az égés során a még "nyers" farészekből éghető gázok szabadulnak fel, amelyek rendes esetben, ott helyben mindjárt el is égnek. (Ez az oka az időnként megjelenő
kék lángnyelveknek)
Amikor ezek a gázok -oxigén hiányában- nem égnek el, akkor valahol feljebb, kályha egy járatában, sarkában halmozódhatnak fel. A kormos és kátrányos lerakódásokkal "terhelt" kályhajáratokban a felgyűlés esélye hatványozódik, mert a lerakódások által képzett sok kis "zegzug"-ban sokkal könnyebben gyülnek fel ezek az éghető gázok. Ennek van előjele: égés közben kissebb puffanások (nem pattogások!) hallatszanak a kályhából. Ekkor a kissebb gázgócok robbannak be.
Amikor a felhalmozódott éghető gázokra, a rányitott ajtón keresztűl oxigén tódul -a nyilt láng meg van ott helyben- bizony berobbanhatnak ezek a felgyült gázok.
Tehát a szabály: amíg van nyers fa a tűztérben, és főleg ha csak a legkissebb, kék színű lángnyelv is látható, nem szabad elzárni a levegőt.
A 100%-kosan légtömör a ház (ez minden, nyilt égésteres tüzelőberendésnél probléma!) :
Addig működik a kéményhatás (amúgy egyáltalán nem gyenge) szívóhatása, amíg a külső légnyomás ellenében már nem bír több levegőt elszívni helységből a kályha, de ennek
-ez egy komoly különbség a gázüzemű tüzelőberendezésekhez képest- nagyon látványos jele van: a kályha elkezd brutális módon visszafüstölni.
Kicsit is épelméjű ember erre reagál: ajtót, ablakot (vagy az e célra az ablakba épített résszellőzőt) nyit: újra működik a kéményhatás és azonnal megszünik a probléma is. Általában ezt akaratuk ellenére teszik a nem eléggé tájékozottak: a füstszag miatt szellőztetnek, ami által megindul légáramlás és megszűnik a visszafüstölés is.
(Új építésű házaknál, ha be van tervezve kályha vagy kandalló, az alapba -egybefüggő módon kiépített- "légcsöveket" ír elő a tervező.)
Még ebben az esetben is igen kicsi az esélye az égésgázok veszélyes mértékű felhalmozódásának, mert a levegőutánpótlás megindulása azonnal megszünteti a problémát is.
Ha valaki elalszik és ekkor kezd visszafüstölni a kályha.... ebben az esetben valóban lehet füstmérgezést kapni.
Szomszédom (második generációs gázkazános család sarja) használati utasítást is kapott a tavaly rakatott kályhájához és szó se róla, kellett is, mert ahogy magától nekiállt volna tüzelni, soha nem melegedett volna be az a kályha
Nekem még "klasszikus" kétajtós (vagyis széntüzelésre is alkalmas) cserépkályhám van, és elnézve a kazánokkal, kandallókkal kínlódó ismerősőket, a cserépkályha -szerintem- a világ legegyszerűbb "tüzrerakós" fűtőberendezése.
Jómagam szűken számolva is tíz éve fűtök cserépkályhával, mellőzve azt a hibát, hogy nagyon megszokjak valamit: olvasok újságokat, látogatom kályhások weboldalait, ha kell, felhívok cserépkályhást és tőle kérdezek, stb.
Pld. tavalyi évvel kezdve (7 év után!) teljesen másképpen rakom a fát a kályhába és sokkal előnyősebb ez, mint a régi módi: tényleg -tehát szó szerint- teljesen füstmentesen, pikk-pakk megy a begyulladás és nem mellesleg a kályhámnak a begyújtás után gyakorlatilag azonnal olyan huzata van, hogy az alsó ajtóhoz nem hogy odatapad az A4-es lap, hanem be is szívná a huzat a hamutérbe azt papirlapot.
Befűtés menete (nálam) tőmondatokban:
- rácsról lehamuzás (jó fánál egy-két maroknyi ez összesen)
- faberakodás
- gyújtós elhelyezés
- hamuzóajtó nyitás (lehamuzás közben zárva van)
- szellőzőablak kinyit
- begyújtás, tűztér ajtózárás
... innentől addig ez így is marad, amíg színtiszta és közel lángmentes parázs nem lesz az összes fából. Ekkor ajtó (és szellőzőablak) bezár és kályha továbbmelegszik -ha jól el van eltalálva az időzítés- akkor tényleg nagyon komolyan. Ez legalább 6-7 Cfok pluszt jelent az adott helységben.
A fáról írottak abszolút megállnak. Az akác annyiban kicsit kivétel, hogy a pld. a tölggyel ellentétben, némi nedvességtartalom mellett is könnyen gyullad és jól is ég, de a kátrányosodás itt is megvan.
A mindenfelé kapható, parázsra dobandó kéménytisztító anyagok:
Ilyen-olyan hatásfokkal, de valóban működnek, azonban csak olyan kályhánál szabad használni ezeket, amelyeknél a lehulló, darabos korom nem zárja el a kéményt: Tehát a kémény csak függőleges szakaszból áll és nem a cserépkályha kb. vízszintes füstcsövénél (kb. 2 méter magasan) kezdődik, hanem jóval lejjebb, szinte a padlószinten
ÉS ugyanitt van kormozónyilás is.
szemilan írta:Nem nehéz, főleg, ha nem megfelelően használta. Cserépkályhában meglehetősen nehéz tüzelni. Pontosabban a szabályok elég szigorúak, amit be kell tartani, ha jót akar magának az ember. A fa minősége és nedvességtartalma nagyon fontos. Száraz hasogatott fa kell, ami már évek óta szárad. A vizes azért nem jó, mert nehezen ég és a kéményben lecsapódik a pára, aminek hatására kátrány képződika kéményben, ami el is dugíthatja.
Talán ez lehetett a probléma, vagy elfojtotta a tüzet, vagyis lezárta a szellőzőnyílásokat idő előtt. Ekkor sok füst és széndioxid képződik, ami felhalmozódik a belsejében, mert nehezen távozik a kéményen keresztül.
