másik meg, hogy nézd meg, régen az emberek kötődtek a helyi rádiójukhoz, felhívták csak úgy beszélgetni, a műsorvezetők névről ismertek egy csomó hallgatót, egymásnak üzentek az emberek rajta keresztül, a műsorvezetők nem sztárok voltak, akikre fel kell nézni és elérhetetlenek, hanem szeretett és megbecsült emberek, akik nemmellesleg egyéniségek, a rádiózás szerelmesei voltak és nem kisiparosok; érezted, hogy ez az egész rólad szól és részese vagy.
most mi van ebből? lóf.sz. duruzsol valami tizenkettő egy tucat, fel se tűnik, meg se érint, ha megszűnik, áttekersz a másikra, aztán ott megy ugyanaz tovább, tökmindegy. az is teljesen mindegy, hogy épp melyik robot ül a mikrofon mögött. a legtökéletesebbre ezt országos adó fejlesztette, a Sláger, egyszerűen nem tudod megkülönböztetni, hogy ki ül a mikrofon mögött, mert mindegyik ugyanúgy hangsúlyoz és ugyanolyanra állítják a hangját.
a '90-es évek nagy rádiós egyéniségei meg szinte mind elhagyták a pályát, nem egy közülük fizikai munkát végez minimálbérért, vagy egyszerűen csak alkoholista. fasza, nem?