DRoland írta:Van már elég frekvenciája a Magyar rádiónak! Az tényleg (ha a Kossuthé lesz a hálózat) pofátlanság lenne. Egyszerűen nincs mit hallgatni
Rengetegen vannak, akik a Slágeres vonalat szeretik, hát ha még vegyítenék Sztár FM-es zenékkel... ez a korosztály nincs kiszolgáva továbbra sem... A Bumeráng meg kell és kész! Akinek nem tetszik, van a rádiódon egy aranyos kis off gomb vagy állomáskereső 
nem kell Bumeráng, jobb kell helyette...
http://www.nemzetisport.hu/london_2012/ ... rt-2160089
Bochkor Gábor bocsánatot kért amiatt, hogy az egyik kereskedelmi rádió reggeli műsorában kritizálta a
Szilágyi Áron olimpiai győzelmét közvetítő Horváth Mariann teljesítményét – írja a hvg.hu.
Mint ismert, a rádiós műsorvezető igen kritikusan beszélt Horváth Mariann teljesítményéről:
„Én azért nem hatódtam meg, mert annyira meghatódott a műsorvezetőnő, hogy már zavart...
Ez iszonyat volt!... Ott lettem volna, izé, mikrofonnak megnyomom a köhögő gombját, két pofon,
és elengedem, na, most beszélhet..."
A fenti mondatok nagy felháborodást váltottak ki, az 1987-ben világbajnoki címet szerző női
tőrcsapat tagjai (Jánosi Zsuzsanna, Kovács Edit, Stefanek Gertrúd, Szőcs Zsuzsanna, Tuschák Katalin)
közleményt adtak ki, amelyben többek között azt írták:
„Ha Bochkor Gábort bármi is befolyásolja abban, hogy egy magyar aranyéremnél elérzékenyüljön, az az ő dolga.
De hogy egy hatszoros világbajnokot pofonnal némítana el, amikor kommentátorként meghatódottan közvetít,
azt felháborítónak és visszataszítónak tartjuk! (...)
Egy olyan sportoló – és ezt Bochkor talán nem is tudja – akinek a sikerei csúcsán nem adatott meg,
hogy olimpián induljon, hiszen a női párbajtőr akkor még nem volt olimpiai szám. Mariann, ha indulhatott volna,
esélyesként lépett volna a pástra. Szilágyi Áron most érte, helyette is megnyerte az olimpiai aranyat.
Mint ahogyan mindegyikünkért, mindegyikünk helyett is. Mert az olimpiának ez is a lényege, hogy ott
minden magyar sportoló a hazájáért is küzd, és ha nyer, az egész ország vele együtt győztesként ünnepel.
Bochkorért is. Hogy ő képtelen ennek az örömét átérezni, az sajnálatra méltó. De hogy a meghatódott
riporternőt arcul akarja ütni, az: iszonyat!″