a társalgóból:
asr27: nem téged aluliskolázottoztalak le, csak mondtam, hogy általában a náci demagógiát érettségi, diploma után nem nagyon szokás bevenni.
szerintem a félreértés a cigánykérdés, cigánybűnözés esetében annyi, hogy a cigányok nagy része mélyszegénységben él és ezen belül szintén egy nagy szelet (tökmindegy, milyen arányban) visszaél a segélyezési rendszerrel, ez valóban helytálló. de ahonnan én jövök, ott az ilyen visszaélők közt van cigány és nem cigány egyaránt, ráadásul többségben nem cigányok (dunántúl). értsd: csóró család, 8 gyerekkel, senki sem dolgozik. volna mit, de nem akar.
általában a mélyszegény, segéllyel visszaélő rétegen belül pedig van egy fiatalabb, tizen-, huszon-, harmincéves réteg, akikre vannak jellemző bűnözési formák. más kérdés, hogy ezeknek a bűnelkövetőknek a zöme roma, de van köztük nem roma is.
onnantól kezdve vesz rasszista fordulatot ez az ügy, ha általánosítunk, figyelmen kívül hagyva azt a rengeteg tisztességes cigányembert, aki egy légynek se tudna ártani, dolgozik, vagy legalább törekszik arra, hogy ne segélyből éljen. csak ez ugye nem kap médiafigyelmet, a jobbikék szerint pedig nem is létezik. és nem 2%-ról beszélek.
magam is több olyan roma származásút ismerek, aki egyetemre jár, dolgos, intelligens, jól nevelt és mélyen elítéli a dologtalan bűnözőket. egyet is ért, hogy ezek többsége roma, de nagyon érzékenyen érinti, ha az egész roma társadalmat velük azonosítják. ő nem tehet róla és nem is tud tenni.
ebből a szempontból a "nem radikális", tehát sarkítva konzervatív és liberális felfogás nem ostoba, és nem struccpolitikát követ, hanem próbál emberséges lenni.
összesítve: a "cigánybűnözés", mint jelenség, nagyvonalakban létezik, de nemcsak a romákra jellemző, nem minden romára jellemző és offenzív, tehát itt magával a szóval van baj. én dologtalan bűnözőknek hívom őket.
***
ezeket az állapotokat egyébként nem megfélemlítéssel, nem rasszista gyalázkodásokkal, nem kurucinfóval, hanem a közbiztonság növelésével (ami egyébként eredményes, csak ez sem kap médiafigyelmet), munkalehetőséggel, a segélyezési rendszer teljes átalakításával (szociális munkás dönti el, hogy a család mely tagjai munkaképesek, és melyek nem. azok, akik munkaképesek amúgy, ne kapjanak segélyt és menjenek közmunkára), valamint az oktatás fejlesztésével, adott esetben akár szegregációval (nem rassz, hanem családi helyzet és előtudás alapján, tudásszint-felmérések után) lehet elérni.