Megértem amit írtok, de tudnotok kell, hogy nem mi vagyunk az átlagos hallgató. Amíg mi ismerünk több ezer vagy tízezer zenét 3-4 évtizedből, többféle stílusból, addig a hallgatók döntő hányada csak pár százat. A rádiók pedig a többségnek szólnak, azt és csak azt szabad nekik adni, amit tuti ismer és szeret a célcsoport jelentős része, és a maradékot sem zavarja nagyon. Nem fér bele a kísérletezgetés, mert az rohadt sokba kerülhet, márpedig itt profitot kell termelni. Ha már a dancefloor szóba került, valóban sokan oda vannak érte a mai napig, de nagyon megosztó műfaj, sokaknak már a 90es években is ciki volt, azóta meg még többeknek az. Ha valaki indítana egy ilyen tematikájú rádiót, valószínűleg lenne egy brutál stabil hallgatói bázisa, viszont még valószínűbb, hogy nem lenne ez a bázis elég nagy. Szóval végső soron bukó lenne a dolog.
Chucky írta: ↑2019.09.24. 12:20 Más sem nagyon szól ebből időszakból.Azért másolom be ezt, mert ugyanez a problémám a retro-jellegű rádiókkal. Szóról szóra egyetértek veled, így ezt nem írnám le újra más szavakkal, károgtam már eleget itt azon, hogy nem tudnak egy évtizedet teljes körűen, a műfajok közt igazságosan szelektálva, számomra hallgatható módon feldolgozni. A 90-es évek repertoárból hiányolom az igényes dance-trance-techno vonalat. Az évtized végére nagyon feljött pl. a Fragma, Moby, Alice Deejah, ATB, Paul Van Dyke, szerettem őket és hallanám őket újra. Szintén a 90-esek végén kezdődött a latin-pop felívelése - Ricky Martin, Enrique, Jennifer Lopez, Marc Anthony mind akkor kezdték. Ha nem csak az az 1 lerágott csont gigaslágerük menne mindenhol, hanem bővítenének, nem lennénk bánatosak. A fiúbandákkal kapcsolatban lehet fanyalogni, de a Backstreet Boys, a Blue, az N-Sync vagy a Westlife szerintem pont az évtized végére időzítette a legerősebb zenéit, ebből is kimaradunk már. A méltatlanul elhanyagolt USA: jóformán nincs semmi az akkori R'N'B zenékből - EnVogue (és nem CSAK a Free your mind, ami nem is a legnagyobb slágerük...), Usher, Toni Braxton (igen, volt még kb. 10 slágere az Un-break my heart mellett), R Kelly, stb. (Vagy a nem R'N'B, pl. Wilson Phillips...) Még mindig USA: nekem a 90-es évek country villanásai is tetszettek (Billy Ray Cyrus, Faith Hill, Amazed, majd később a rapperek oldalán pl. Tim McGraw), ezt lehet szeretni, nem szeretni, de a 90-es évek része. Lehet mondani, hogy elüt a magyar ízléstől, de attól még igényes, megérne egy próbát, a románok pl. hetente szentelnek egy adást csak a countrynak. Végül az alternatívabb vonal és a rock, a Foo Fighters, a Garbage, Alanis Morrissette (kb. 20 másik slágerrel az agyonjátszott és kizárólagos Ironic mellett...), Def Leppard, U2 (még őket is hanyagolják! :O), Nirvana, Elastica, Republica. A lista nem teljes, de arra akartam szubjektív módon (mert ezek az ÉN kedvenceim) rávilágítani, hogy lenne miből meríteni a szirupos és könyökünkből kijövő egy-kétszáz zene mellé vagy inkább már helyett.
Ha egy rádió azt mondja, hogy a 80-90-2000 évek zenéit fogja tolni, miért nem mer meríteni? Miért mindig csak a jól bevált erősen lefölözött repertoárt erőlteti? Ki lehetne gyomlálni az olyan szemeteket, mint a Bon-bon Valami amerikája, például. Nyugodtan megkövezhettek, de a zenei szerkesztők munkáját én erősen megkérdőjelezem. Nem kell über zenei műveltség ugyanazt a "jól bevált" 500 dalt (lehet sokat mondtam) behúzni! Dolgozzon az illető akármelyik rádiónál. Egyáltalán léteznek zenei szerkesztők még? Biztos keményen dolgoznak napi 8 órában!
Hiszen anno a slágerlistákon többségben volt ez a vonal. DE! Más sem nagyon szól ebből időszakból. 
