Chucky írta: ↑2019.09.24. 12:20
Más sem nagyon szól ebből időszakból.
Ha egy rádió azt mondja, hogy a 80-90-2000 évek zenéit fogja tolni, miért nem mer meríteni? Miért mindig csak a jól bevált erősen lefölözött repertoárt erőlteti? Ki lehetne gyomlálni az olyan szemeteket, mint a Bon-bon Valami amerikája, például. Nyugodtan megkövezhettek, de a zenei szerkesztők munkáját én erősen megkérdőjelezem. Nem kell über zenei műveltség ugyanazt a "jól bevált" 500 dalt (lehet sokat mondtam) behúzni! Dolgozzon az illető akármelyik rádiónál. Egyáltalán léteznek zenei szerkesztők még? Biztos keményen dolgoznak napi 8 órában!
Azért másolom be ezt, mert ugyanez a problémám a retro-jellegű rádiókkal. Szóról szóra egyetértek veled, így ezt nem írnám le újra más szavakkal, károgtam már eleget itt azon, hogy nem tudnak egy évtizedet teljes körűen, a műfajok közt igazságosan szelektálva, számomra hallgatható módon feldolgozni. A 90-es évek repertoárból hiányolom az igényes dance-trance-techno vonalat. Az évtized végére nagyon feljött pl. a Fragma, Moby, Alice Deejah, ATB, Paul Van Dyke, szerettem őket és hallanám őket újra. Szintén a 90-esek végén kezdődött a latin-pop felívelése - Ricky Martin, Enrique, Jennifer Lopez, Marc Anthony mind akkor kezdték. Ha nem csak az az 1 lerágott csont gigaslágerük menne mindenhol, hanem bővítenének, nem lennénk bánatosak. A fiúbandákkal kapcsolatban lehet fanyalogni, de a Backstreet Boys, a Blue, az N-Sync vagy a Westlife szerintem pont az évtized végére időzítette a legerősebb zenéit, ebből is kimaradunk már. A méltatlanul elhanyagolt USA: jóformán nincs semmi az akkori R'N'B zenékből - EnVogue (és nem CSAK a Free your mind, ami nem is a legnagyobb slágerük...), Usher, Toni Braxton (igen, volt még kb. 10 slágere az Un-break my heart mellett), R Kelly, stb. (Vagy a nem R'N'B, pl. Wilson Phillips...) Még mindig USA: nekem a 90-es évek country villanásai is tetszettek (Billy Ray Cyrus, Faith Hill, Amazed, majd később a rapperek oldalán pl. Tim McGraw), ezt lehet szeretni, nem szeretni, de a 90-es évek része. Lehet mondani, hogy elüt a magyar ízléstől, de attól még igényes, megérne egy próbát, a románok pl. hetente szentelnek egy adást csak a countrynak. Végül az alternatívabb vonal és a rock, a Foo Fighters, a Garbage, Alanis Morrissette (kb. 20 másik slágerrel az agyonjátszott és kizárólagos Ironic mellett...), Def Leppard, U2 (még őket is hanyagolják! :O), Nirvana, Elastica, Republica. A lista nem teljes, de arra akartam szubjektív módon (mert ezek az ÉN kedvenceim) rávilágítani, hogy lenne miből meríteni a szirupos és könyökünkből kijövő egy-kétszáz zene mellé vagy inkább már helyett.