Azon gondolkodtam, miközben csak a mai repertoárban negyvenmilliomodjára is élvezhettük James Blunt "You're Beautiful", Mary J. Blige "Family Affair", Robin Thicke "Blurred Lines" (utóbbi kettőt közvetlenül egymás után...), Mark Ronson "Nothing Breaks Like a Heart", Lady Gaga "Pokerface", Kwabs "Walk", Duffy "Mercy", Fun "We Are Young", Duke Demont "Ocean Drive", stb. stb. "megunhatatlan" és übermilliós hallgatottságot vonzó zenéit, hogy az ugyebár már rádiós axióma Mo.-n, hogy a tizenéves korosztálynak az ég egy adta világon semmilyen rádió nem szól.
Mondjuk az utóbbi évek fényében nem is várom el a lassan 50-es éveiket taposó begyepesedett és a székükből 30 éve kirobbanthatatlan zenei szerkesztőktől és programigazgatóktól, hogy sikerüljön megtalálniuk a(z általuk is) lepusztított magyar éter útvesztőiben a tizenévesek ízléséhez vezető utat. Nem nézem ki belőlük, hogy alkalmasak lennének rá, mint ahogy bármiféle változatosságot, újszerűséget vagy minimális kreativitást sem társítok hozzájuk, a többi korosztály zenei ízlésének kiszolgálása kapcsán se.
Itt van azonban egy huszas éveit taposó egyetemista, főiskolás korosztály, akikre ha csak Budapestet nézzük, de hozzávehetjük a vidéki nagyvárosokat is, szintúgy nagy ívben bagózik mind a "közszolgálati" mind a kereskedelmi média. Utóbbitól ne várjunk csodát, de az, hogy az országos Petőfinél senkinek nem jut eszébe, hogy alterosabb műsorokkal és zenei kínálattal ne lehetne őket a rádiókészülék elé csalogatni, ezt azért már nehezen tudom megmagyarázni.
Ezt a korosztályt ill. ezeket a diákokat sose fogja érdekelni az Anti-hero, vagy éppen Britney Spears vagy Dua Lipa aktuális popslágere és a többi tömény szirup, pláne nem a 90-es évek kivénhedt slágertermése (és abból is csak a jéghegy legcsúcsa). Úgy eltekernek erről a szarról, mint annak a rendje, és keresnek maguknak más, számukra hallgatható médiumot az interneten. És nekik van, illetve lesz igazuk.
