tomee írta:A felvetések nagy részével tudok hasonulni, valamilyen szinten egy malomban őrlünk, csak más oldalról közelítjük meg a jelenséget. 
Én a szerethetőség alatt elsősorban egyfajta addikciót értek hallgatói részről.
Példának okáért: a Music leigazolta Bochkort, aki akármennyire megosztó személy, a Slágeres múltja miatt hozott magával egy csomó embert, akik szó szerint vakulásig rajonganak érte. Ez sok százezer embert jelent, akik érzelmi alapon (!) viszonyulnak a rádióhoz. A Morning Show jelenleg ugyanaz a tészta, mint anno a Bumeráng, csak 10 évvel később. Lehet rá akármit mondani, de érzelmi húrokon vonzz be 2 millió embert, és ezt a műsorvezetők is tudják és hangoztatják.
Jelenlegi körülmények között behatárolható, hogy kik azok az emberek, akik után megy a tömeg (=garantált fix hallgatottság), és nem tudom nem azt feltételezni, hogy szándékosan azért ilyen gagyi a R1 jelenlegi műsorszerkezete, hogy a későbbiekben esetleg felszabaduló emberekkel ezt az űrt kitölthessék.
Ebben a szakmában egyenlőre kezdő vagyok, de ehhez most hozzá kellett szólnom. (Remélem nem baj, hogy próbálok részt venni az itteni társalgásban, mint amatőr). Ez is szubjektív természetesen. Egyet kell értenem azzal, hogy itt egyfajta addikcióról van szó, hallgatói részről. Lehet, hogy a hallgatók nagy részének már a könyökén jönnek ki a nagyszerű, "változatos", izgalmas "mai slágerek", de mégis mindig a Rádió1-et hallgatják, mert tegyük fel kisebb korukban csak azt hallgatták,és ezen nőttek fel. Ezért is kötődnek hozzá, és mindig az R1-et hallgatják, mindenek ellenére. Pl. bevallom, én is így vagyok vele, akármennyire is unom, és akármennyire is minőségen aluli az újraindult R1, azt hallgatom, szimplán, mert az a neve, hogy Rádió1, és mert a szlogen, szignál hang megegyezik a 4 éve megszűnt elődjéével.
