Szerintem (kis túlzással) a hallgató az mindig is másodlagos volt. Viszont ami az elmúlt években történt, az elképesztő.
Akkora pusztítás történt a médiapiacon, hogy egy rahedli idő lesz, mire ebből a magyar rádiózás lábra áll - ha egyáltalán. Itt bármikor bárki akarta és csinálta ezt rendesen, vitt bele új színt, kellőképpen kreatív volt, nem adott ki a kezéből harminc éves dögunalmat vagy vállalhatatlan szennyet, és felépített valamit, ami a mai napig jóemlékű, azt jó magyar szokás szerint le kellett nyomni, ledózerolni, sóval behinteni, és soha nem hagyni többet újrasarjadni.
Egy csomó jó rádió szűnt meg, köztük egy 700 ezres követőtáborral rendelkező rádió, a R1 rátelepedett sok értékes helyi adóra, de a R1-nél is pusztítottak, amiből még ma se tért az a rádió észhez, és hogy a témánál maradjak, a Retro rotációját lazán lecserélték egy 90-es évekbeli kereskedelmi rádió színvonalára, közben nem egyszer olvastam, hogy a hallgatók igenis hiányolják a 60-as, 70-es évekbeli zenéket, és igen, a táncdalfesztiválosokat is. Volt annak azért itt helye akkor is, ha az egyéni ízlésünk esetleg tiltakozik, ha már retroról beszélünk, és tudjuk a szó jelentését.
Ha tényleg fontos lenne a hallgató, és nem a politikának meg a zenei szerkesztők egyéni ízlésének rádiózunk, ezek az anomáliák sose történtek volna meg.
Hivatkoznak itt mindenféle "tesztelt zenékre", hogy ez kell a hallgatóknak, hogyne, én meg a dalai láma vagyok, és majd én is elhiszem azt a statisztikát, amit én hamisítok, hogy igazoljam a saját hülyeségem, a munkaundorom és nulla zenei szerkesztésem.
Én ha az Ö3-on belehallgatok vasárnap este a Solid Gold 3 órájába, több zenét kapok, nagyobb változatossággal és sokkal magasabb színvonalon, mint a retron egy egész év alatt. Ha ott megfelel ez a kínálat és más szomszédos országban, akkor Mo.-n is megfelel, csak itt meg se próbálják, a többi meg csak süket önfelmentő szövegelés.
Külföldön nem dumálnak a letesztelt zenékről, hanem csinálják a rádiózást szívvel, lélekkel és tudással, és ez meg is látszik.
Akkora pusztítás történt a médiapiacon, hogy egy rahedli idő lesz, mire ebből a magyar rádiózás lábra áll - ha egyáltalán. Itt bármikor bárki akarta és csinálta ezt rendesen, vitt bele új színt, kellőképpen kreatív volt, nem adott ki a kezéből harminc éves dögunalmat vagy vállalhatatlan szennyet, és felépített valamit, ami a mai napig jóemlékű, azt jó magyar szokás szerint le kellett nyomni, ledózerolni, sóval behinteni, és soha nem hagyni többet újrasarjadni.
Egy csomó jó rádió szűnt meg, köztük egy 700 ezres követőtáborral rendelkező rádió, a R1 rátelepedett sok értékes helyi adóra, de a R1-nél is pusztítottak, amiből még ma se tért az a rádió észhez, és hogy a témánál maradjak, a Retro rotációját lazán lecserélték egy 90-es évekbeli kereskedelmi rádió színvonalára, közben nem egyszer olvastam, hogy a hallgatók igenis hiányolják a 60-as, 70-es évekbeli zenéket, és igen, a táncdalfesztiválosokat is. Volt annak azért itt helye akkor is, ha az egyéni ízlésünk esetleg tiltakozik, ha már retroról beszélünk, és tudjuk a szó jelentését.
Ha tényleg fontos lenne a hallgató, és nem a politikának meg a zenei szerkesztők egyéni ízlésének rádiózunk, ezek az anomáliák sose történtek volna meg.
Hivatkoznak itt mindenféle "tesztelt zenékre", hogy ez kell a hallgatóknak, hogyne, én meg a dalai láma vagyok, és majd én is elhiszem azt a statisztikát, amit én hamisítok, hogy igazoljam a saját hülyeségem, a munkaundorom és nulla zenei szerkesztésem.
Én ha az Ö3-on belehallgatok vasárnap este a Solid Gold 3 órájába, több zenét kapok, nagyobb változatossággal és sokkal magasabb színvonalon, mint a retron egy egész év alatt. Ha ott megfelel ez a kínálat és más szomszédos országban, akkor Mo.-n is megfelel, csak itt meg se próbálják, a többi meg csak süket önfelmentő szövegelés.
Külföldön nem dumálnak a letesztelt zenékről, hanem csinálják a rádiózást szívvel, lélekkel és tudással, és ez meg is látszik.
