Nem sír itt senki. Egyszerűen csak elég nehéz felfogni, hogy végre van egy sikeres állami rádiónk, erre sírnak, hogy nem közszolgálati. (Nem köszönetet mondanak, azoknak, akik ki is tudtak venni belőle pénzt, nem csak beleölni, még véletlenül sem..

) A nótaszó, az operett meg a kabaré közszolgálat? Az sem az. Rétegműsor? Az. A vízállásjelentés meg elhiszem, hogy közszolgálat, de nem hinném, hogy széles tömegek várnák minden nap, kihegyezett fülekkel, hogy hány centit áradt vagy apadt a Duna.. A kívánságműsorok elől meg egyszerűen nincs már hová menekülni. Múltkor déltájban próbáltam találni valami hallgathatót, legalább 3 rádión volt egyszerre kívánságműsor.
Ha az a demokráciától való félelem, hogy nem kell még több, kutyát sem érdeklő szemét, amit hatalmas teljesítményű villanytemetőkkel böfögnek az éterbe, akkor én mindenki előtt vállalom, hogy reszketve, remegve rettegek a demokráciától.