Én arra élénkem emlékszem, hogy az "All I Want For Christmas Is You" 1994 végén olyan abszurd módon járta be az amerikai mainstream/pop rádiós listát, amire talán azóta se volt példa. 36. helyen debütált, lett 23., majd 9. és januárban már se híre, se hamva nem volt. Ez a 3 hetes Top 40-es "karrier" kisebbfajta őrületnek számított egy olyan listán, ahol ma is minimum 25-30 hetet eltöltenek a nagyobb slágerek. Mindez jelzésértékű a Petőfi karácsonyi dalához, az USÁ-ban ma is 3 hét alatt kitakarítják a rádiók a karácsonyi nótákat - év végén az AC és a Billboard Hot 100 megbolondul, aztán januárra visszaáll minden. Kb. 20 éve van már így. Az előző hozzászólóhoz csatlakozva én is úgy vélem, a Petőfi sokat javult zenei kínálatban, a Top 40 és a Top 15 órák nagyon rendben vannak, rendszeresen hallgatom. A Tubthumping és társai viszont maga a tömény borzalom, érdemes utánanézni, tegnap is volt egy olyan zenei óra, ahol fél órán belül lement a La Libertad, a "featuring" Majka szám, a Rembrands meg a Magashegyi Underground. Ugyanennek az órának a második felében pedig egymás után lement a "Don't Speak", közvetlen utána a "Blurred Lines", a rohadt unalmas "Boyfriend" (Mabel) /én nem ilyen recurrenteket akarok hallani, és pláne nem ennyiszer!/, majd szorosan a nyomukban a "Call Me Maybe" (ezt se bírom már hallgatni, annyira azért nem jó szám), majd az órazáró "Havana". Mindez a tömény gyönyör egy órán belül. Remélem, tudtam érzékeltetni, hogy miért van az, hogy egyszer jókat írok a Petőfiről, máskor meg szidom. EZÉRT. Mert ez a rádió ilyen. Egyszerre tömény jó és tömény sz...r.