bocsánat, hogy el merem mondani pl. a Slágerrel kapcsolatos élményeimet, miszerint
- fájdalmasan elcsépelt a zenei kínálata, egy 1 kHz-es szinuszjel kellemesebb a fülemnek
- reggel válogatott bunkóságokon vihorásznak, a legcsekélyebb felelősség nélkül, például amikor azt bírják mondani, hogy el kéne gázosítani a bicikliseket, mert föl merik tartani egy napra a magasságos autósokat, akiknek fele egyébként feleslegesen teszi élhetetlenné a várost, de ez már elkerüli a figyelmüket
- napközben a műsorvezető flegma, lekezelő beszólásokat ereszt el a hallgatók felé, mintha egy csapat kisegítő iskoláshoz szólna
- este idióta-élvezősre változtatott hangon egy mindenféle képesítés nélküli nő oszt szerelmi tanácsokat, ami, ha azt vesszük, hogy a betelefonálók egy része zavarodott és kiszolgáltatott, óriási felelőtlenség
- az a kívánsághétvége, hogy "Marika vagyok Hódmezővásárhelyről és szeretnék kérni egy számot", aztán lemegy bármi, amit épp a gép dobott
és egy szóval nem vitatom el, hogy Magyarország leghallgatottabb rádiója, tehát sikeres, de attól még akkora bunkó szar, mint a Győzike-show, saját magukkal szemben sem igényesek, holott nem tudom, miben rontaná a pozícióikat, kevesebben hallgatnák-e őket, ha nem a tökéletesen olcsó vásári taplóságot hirdetnék.
én még a '90-es évek helyi (főleg szegedi) kereskedelmi rádiózásán nevelkedtem, ami a maga gyermekbetegségeivel együtt ma már lehet, hogy viccesen szólna, de sokkal emberközelibb volt, a műsorvezetők egyéniségek voltak, meg bírtak élőben szólalni, ki tudták váltani a hallgató érdeklődését és kötődését, azt is akár, hogy felemelje a telefont és hozzátegyen valami értelmeset a műsorhoz - ez ma már nincs, és nem vagyok hajlandó elhinni, hogy az emberek változtak volna ennyit pár év alatt, amíg ez a leépülés végbement.
mondjuk a régi 88-hoz kellett egy Tóth András, kiváló érzékkel és alázattal a rádiózás felé, és nagyszerű emberek a mikrofon mögött, ma meg már a legtöbb helyen ilyen-olyan befektetők uralják a médiapiacot, és csereszabatos emberek beszélnek a mikrofonba másodpercre kiszabott kötöttségekkel, gyakran még csak nem is arról a környékről, ahol az adás szól.
távol álljon tőlem, hogy arra vágyjak, hogy ugyanaz jöjjön vissza, mint ami a '90-es években volt, de az, hogy el lett dobva és sárba lett taposva az egész a középszerűség javára, annak sose fogok tapsolni, még akkor se, ha lépten-nyomon hangoztatják, hogy ez a szakmaiság netovábbja, és boruljunk le nagyságuk előtt.