Petőfi Rádió

[kukac]

Ebben igazad van, de azért gondolj bele ha lenne egy konkurenciád akkor egy kicsi egyediséget kellene adnod ahhoz hogy több hallgatót tudjál fogadni(hiszen a hallgatók ezt érdékelik).Ha követnéd a többiek "trendjét" az nem mindig vezet jóra,de ha ragaszkodsz hozzá akkor azt jól is kell teljesíteni.

Belegondoltam és gyökeresen másként látom. Először is az, hogy a hallgató a változatosságot igényelné: bullshit. A hallgató ha megkérdezik, akkor elmondja hogy ő a változatosságot igényli, aztán pedig rendre azt a csatornát, állomást favorizálja, ahol lejátsszák neki azt a száz dalt, amit ismer és szeret. Nem kell neki se változatosság, se a trendtől, egyetemes kultúrától eltérő, ismeretlen, kiszámíthatatlan. Az egyediség pedig nem abból fakad, hogy mást csinálsz mint a többiek, hanem hogy ugyanazt (amit a többség mindenhol keres és szeret) máshogy csinálod - máshogy tálalod, jobban kiszolgálod a hallgatóidat azzal amit ők szeretnek, jobban kitöltöd az idejüket, kevésbé idegesíted őket, nem okozol sűrűn meglepetést és csalódást, jó az arculatod, szerethető vagy, tud veled azonosulni az aki téged hallgat, hihetően, hitelesen nyomod - te vagy a hallgató mindig kéznél lévő szórakozási formája - "éjjel-nappal"!

ezt pedig mondjuk az "aktuális időjáráshoz igazított zenei szerkesztéssel" nem tudod biztosítani...

[markfelt]

Nem. Semmiképpen sem egyedieskedni kell a szerkesztők kedve szerint ("nekem ez így tetszik"), hanem legfeljebb a tematizáció, szegmentáció, targetálás jöhet szóba, ha indokolt (többszereplős piac). A Petőfi jól tette, hogy a 15-39-es célcsoportnál maradt, és bízom abban, hogy a Class utódja egy 25-59-es AC rádió lesz majd, hogy a két legfontosabb országos célcsoport igényeit kielégítsék (a 18-49-es Hot AC meg maradhat a helyi, körzeti rádiók dolga).

Meg hogy addigra eltűnnek a szakmai hibák és egyéb anomáliák a Petőfiről.

[Gr3g0ry]

Hát nem így! A zenei szerkesztés határozza meg legmarkánsabban a rádió arculatát (az arculat az egyik (ha nem a) legfontosabb része a brandnek, e köré lehet ugyanis stabil hallgatói (fogyasztói) bázist építeni). A zenei koncepció (amit a szerkesztésnek minden időpillanatban illik tükröznie) a célcsoport legszélesebb részének igényét kell szolgálja, ha tartósan jó hallgatottságot akarsz! Éppen ezért a jó szerkesztés nem változik mint az időjárás, nem változik mint az éppen aktuális műsorvezető/szerkesztő/tulajdonos hangulata, hanem szigorúan követi a koncepciót! Nagyon fontos, ebből élsz, nem abból hogy virtuózkodsz, helyben megfejtesz, saját ízléssel figurázol. Mondok egy példát: bizonyára jópofa, amikor pl. Balázsék 90's trashdiszkót, vagy 80-as rockot játszanak a morning showban (mindkettő kilóg a zenei arculatból), bizonyára vannak itt is szép számmal olyanok, akik szerint ez jó ötlet, de ha ez nem a classfm-ből amúgy is kilógó világú műsorban szólna hanem a többi sávban, az egyben biztosan a hallgatottság rovására is menne. Az ötletszerű rádiózásnak is megvannak a maga szépségei (a nem sugárzott műsort is bizonyíthatóan nézi/hallgatja egy jó erős 10 százalék ), de tartósan jó eredményt csak következetes szerkesztői koncepcióval és magatartással lehet elérni.

Ebben igazad van, de azért gondolj bele ha lenne egy konkurenciád akkor egy kicsi egyediséget kellene adnod ahhoz hogy több hallgatót tudjál fogadni(hiszen a hallgatók ezt érdékelik).Ha követnéd a többiek "trendjét" az nem mindig vezet jóra,de ha ragaszkodsz hozzá akkor azt jól is kell teljesíteni.

[Richmonde]

Végre olyan tartalom, amibe nem nagyon lehet belekötni. Ugyanakkor ne felejtsétek, egy rádiós szakember nem mindig tud egy sima hallgató fülével gondolkodni. Ha van egy olyan óranyitó, ami érthetetlen, az a hallgatót még nem biztos, hogy zavarja. Vagy két olyan zene egymás után, amik nagyon eltérőek... nos, ha a hallgató mindkettőt szereti, akkor nem fogja érdekelni. Egy zene vagy tetszik, vagy nem. Ennél több nincs benne. Főleg, ha a műhelyben, a háttérben cincog valami. Sok rádiónak pont az a baja, hogy talán túlságosan is a szakmai elvárásoknak akar megfelelni, hallgatót meg elfelejtik. Bár én is abszolút a professzionalizmus mellett vagyok, példaként megemlíteném a Yo!Rádiót. Ott aztán semmi szakmaiság nem volt, mégis elég erős volt a hallgatottsága, stabil volt a hallgatói bázisa, és még mindig sokan hiányolják. (Ezeket nem a piackutatók adatai alapján mondom.) Mert valamiért ezen a környéken ez jött be, nem a profi sablonrádió. Talán azért is, mert tényleg ők a hallgatóknak szóltak. Amikor meg a kívánságműsorba betelefonált valaki a megszólalás közepén, és kérte a Delta együttes Sör, a bor, a pálinka -vagy ilyesmi- dalát, akkor a következő körben le is adták. Mondanom sem kell, hogy ilyen nem igazán fordul elő máshol - nem csak a zenére gondolok. Pedig erre van igény, akármekkora felelőtlenségnek tűnik is.
Azt gondolom, szinte lehetetlen megtalálni azt az egyensúlyt, hogy tömegeket vonzzon egy rádió, gazdaságilag nyereséges legyen, és mellette még a szakma is elégedetten csettintsen, amikor belehallgat.

nem értek egyet veled.

Kukaccal értek egyet, hogy nem ért veled egyet. Egy rádiós szakembernek kutya kötelessége a hallgató fülével is hallania a produktumát. A "mindent bele" rádiózás kora lejárt, ami nem is akkora probléma, persze nem abban az esetben, ha a rádió szeret tizenkilencre lapot húzni, amit manapság divat úgy hívni, hogy "bevállálós" de akkor ne nyöszörögjön a bevételek miatt. A tömegvonzásra tudok felhozni példát: Sláger Rádió! Tömegeket vonzott, nyereséges volt és a szakma is elismerte. Egyébként pontosan a Petőfi Rádió dolga lenne -ha tetszik- kockáztatva utat mutatni a hazai rádióknak utat taposva, mert belebukni biztosan nem tudna. Ez persze nem az underground vonalat jelenti!!! Hagyjuk már egy pillanatra a zenét. Manapság hol vannak a jó DJ-k, akikért érdemes egy rádiót bekapcsolni? Amíg nem lesznek olyan műsorvezetők, akikért megéri ottfelejteni egy csatornán a rádiót a zenei szerkesztés csak az egyik komponens lesz ebben az összetett rendszerben. Egy félkarú torzó!

[kukac]

A Vad Fruttik pont a Petőfitől lett "mainstream"

@djlacee akkor mondok még néhányat:
Quimby
Péterffi Bori és love band
Holdviola
Heaven street seven (bár a Mártát a Viva is játszotta, sőt a dél-amerikát anno a neó is)
soroljak még?

ha ez mind a petőfi számlájára írható, akkor miért van az hogy egy rakat noname magyar csapat, akit a petőfi szénné játszott, még mindig sehol nincs? Miért van az, hogy az országosan (és bizonyos tájegységeken) nem túl jó hallgatottságú állomás által favorizált dalok országos ismertségre tettek szert? Tényleg azt gondolod, hogy ezt a petőfi egymaga érte el, nem pedig a korszellemnek megfelelően változó zenei érdeklődést közvetítette? mert ha ez így van, akkor vagy a közönség nem értékeli kellő súllyal (és ez látszik a hallgatottsági adatokban), vagy a zeneipar (hisezn, ha ez így működik, akkor a petőfi önmagában egy sikergyáros aranybánya)!

[kukac]

Végre olyan tartalom, amibe nem nagyon lehet belekötni. Ugyanakkor ne felejtsétek, egy rádiós szakember nem mindig tud egy sima hallgató fülével gondolkodni. Ha van egy olyan óranyitó, ami érthetetlen, az a hallgatót még nem biztos, hogy zavarja. Vagy két olyan zene egymás után, amik nagyon eltérőek... nos, ha a hallgató mindkettőt szereti, akkor nem fogja érdekelni. Egy zene vagy tetszik, vagy nem. Ennél több nincs benne. Főleg, ha a műhelyben, a háttérben cincog valami. Sok rádiónak pont az a baja, hogy talán túlságosan is a szakmai elvárásoknak akar megfelelni, hallgatót meg elfelejtik. Bár én is abszolút a professzionalizmus mellett vagyok, példaként megemlíteném a Yo!Rádiót. Ott aztán semmi szakmaiság nem volt, mégis elég erős volt a hallgatottsága, stabil volt a hallgatói bázisa, és még mindig sokan hiányolják. (Ezeket nem a piackutatók adatai alapján mondom.) Mert valamiért ezen a környéken ez jött be, nem a profi sablonrádió. Talán azért is, mert tényleg ők a hallgatóknak szóltak. Amikor meg a kívánságműsorba betelefonált valaki a megszólalás közepén, és kérte a Delta együttes Sör, a bor, a pálinka -vagy ilyesmi- dalát, akkor a következő körben le is adták. Mondanom sem kell, hogy ilyen nem igazán fordul elő máshol - nem csak a zenére gondolok. Pedig erre van igény, akármekkora felelőtlenségnek tűnik is.
Azt gondolom, szinte lehetetlen megtalálni azt az egyensúlyt, hogy tömegeket vonzzon egy rádió, gazdaságilag nyereséges legyen, és mellette még a szakma is elégedetten csettintsen, amikor belehallgat.

nem értek egyet veled.

[kukac]

OMG! Ahogy a laikus a zenei szerkesztés készítését elképzeli...

Rendben, te hogy képzelnéd el? [/quote]

Hát nem így! A zenei szerkesztés határozza meg legmarkánsabban a rádió arculatát (az arculat az egyik (ha nem a) legfontosabb része a brandnek, e köré lehet ugyanis stabil hallgatói (fogyasztói) bázist építeni). A zenei koncepció (amit a szerkesztésnek minden időpillanatban illik tükröznie) a célcsoport legszélesebb részének igényét kell szolgálja, ha tartósan jó hallgatottságot akarsz! Éppen ezért a jó szerkesztés nem változik mint az időjárás, nem változik mint az éppen aktuális műsorvezető/szerkesztő/tulajdonos hangulata, hanem szigorúan követi a koncepciót! Nagyon fontos, ebből élsz, nem abból hogy virtuózkodsz, helyben megfejtesz, saját ízléssel figurázol. Mondok egy példát: bizonyára jópofa, amikor pl. Balázsék 90's trashdiszkót, vagy 80-as rockot játszanak a morning showban (mindkettő kilóg a zenei arculatból), bizonyára vannak itt is szép számmal olyanok, akik szerint ez jó ötlet, de ha ez nem a classfm-ből amúgy is kilógó világú műsorban szólna hanem a többi sávban, az egyben biztosan a hallgatottság rovására is menne. Az ötletszerű rádiózásnak is megvannak a maga szépségei (a nem sugárzott műsort is bizonyíthatóan nézi/hallgatja egy jó erős 10 százalék ), de tartósan jó eredményt csak következetes szerkesztői koncepcióval és magatartással lehet elérni.

[markfelt]

Tehát szerinted hallgatottabb volt a Yo a többinél, leszarva a szakmai szabályokat, de ezt semmilyen adat nem támasztja alá, csak az, hogy szólt itt-ott?

[Gr3g0ry]

Én úgy gondolom, hogy a különböző napszakoknak megvan a maguk életritmusa, hangulata....

Ebben teljesen egyetértek,ha esős időszak akkor valami esős hangulatú zenét(pl.:Jamie Winchester-It's your life).Például esti időszakban eltudnám viselni a Kygo - Here For You-t,ez nappal pedig kissé kínos(számomra).
Edit:Estére remek időzítés lenne a Kowalsky mega wega:Többet érdemelsz.

OMG! Ahogy a laikus a zenei szerkesztés készítését elképzeli...

Rendben, te hogy képzelnéd el?

[ayala]

Végre olyan tartalom, amibe nem nagyon lehet belekötni. Ugyanakkor ne felejtsétek, egy rádiós szakember nem mindig tud egy sima hallgató fülével gondolkodni. Ha van egy olyan óranyitó, ami érthetetlen, az a hallgatót még nem biztos, hogy zavarja. Vagy két olyan zene egymás után, amik nagyon eltérőek... nos, ha a hallgató mindkettőt szereti, akkor nem fogja érdekelni. Egy zene vagy tetszik, vagy nem. Ennél több nincs benne. Főleg, ha a műhelyben, a háttérben cincog valami. Sok rádiónak pont az a baja, hogy talán túlságosan is a szakmai elvárásoknak akar megfelelni, hallgatót meg elfelejtik. Bár én is abszolút a professzionalizmus mellett vagyok, példaként megemlíteném a Yo!Rádiót. Ott aztán semmi szakmaiság nem volt, mégis elég erős volt a hallgatottsága, stabil volt a hallgatói bázisa, és még mindig sokan hiányolják. (Ezeket nem a piackutatók adatai alapján mondom.) Mert valamiért ezen a környéken ez jött be, nem a profi sablonrádió. Talán azért is, mert tényleg ők a hallgatóknak szóltak. Amikor meg a kívánságműsorba betelefonált valaki a megszólalás közepén, és kérte a Delta együttes Sör, a bor, a pálinka -vagy ilyesmi- dalát, akkor a következő körben le is adták. Mondanom sem kell, hogy ilyen nem igazán fordul elő máshol - nem csak a zenére gondolok. Pedig erre van igény, akármekkora felelőtlenségnek tűnik is.
Azt gondolom, szinte lehetetlen megtalálni azt az egyensúlyt, hogy tömegeket vonzzon egy rádió, gazdaságilag nyereséges legyen, és mellette még a szakma is elégedetten csettintsen, amikor belehallgat.