potyi írta:Nincs pontos tudomásom erről, de tippem szerint nem a fenti objektív szempontok alapján került be egy rakat dal most a Rádió1-be, Retroba, de főleg e héttől a Best FM-be. Lehet mondani rá itt a fórumban, hogy tök jó most, végre rendben lettek a rádiók, mert bekerült ez-az-amaz és végre nem unalmas, de én nem vagyok arról meggyőződve, hogy ennek kimutathatóan pozitív eredménye lesz mondjuk fél éves távlatban.Erősen érezni amúgy, hogy ezek a rádiók évek óta nem találják a saját hangjukat a folyamatosan teret nyerő digitalizáció árnyékában, én legalábbis ennek tulajdonítom ezt a fura útkeresést. Olyan platformok jelennek meg egyik pillanatról a másikra, amiknek viszonylatában a rádió minden másodpercben versenyhátrányban van. Az, hogy a szórakoztatásnak ma az a faktora, hogy a Hamvai egy órán át kérdezgeti a Disco's Hit-ben a hallgatóktól, hogy mit vacsorázzon a műsor után, és ezzel tartja fenn az érdeklődést egész idő alatt, minimum elkeserítő. Ennek tükrében mi várható el az analóg rádiózás jövőjével kapcsolatban? Mert az ingerküszöb kitolódásával ez csak rosszabb lesz. (A Retron kb. ugyanilyen "mikor ettél utoljára ropit??" kérdésekkel témázgatnak egész nap.
Rádió 1
tomee írta: ↑2020.06.24. 15:32 Voltak igénytelen számok a '90-es években is dögivel, de annyi biztos, hogy szinte mindegyiknek volt egy amolyan "feel good" hangulata, ami manapság már nem igazán jellemző. Volt pár éve erről egy cikk, amiben a dalszövegeket elemezték, a mai zenék sok tekintetben depisebb hangvételűek, nem hiába nyúlnak vissza annyit az előző évtizedekbe.Igazad van, közben rájöttem, hogy nem is a legtipikusabb és nem is a legjobb példákat idéztem. A komment elküldése után jutott eszembe a Cotton-eye Joe, a Barbie Girl, a Saturday Night (Whigfield) meg a Gangnam Style. Úgyhogy ezzel korrigálnám is magamat, a Lambadát meg a Despacitót tovább nem is bántanám. Sőt, a 90-es évek "gyöngyszemei" még ártatlan bárányok a mai szörnyűségekhez képest...
Arról nem is beszélve, hogy annak idején egy "Cotton eye Joe-n" még röhögött az ember, de ma már forrongana az internet miatta...
Glenn írta: ↑2020.06.24. 15:06Ez is szubjektív vélemény, de ebben a műfajban a legjobb zenék az ezredforduló utáni kb Jó 10 évben születtek. A csúcspontot kb 2004-2006 körülre raknám. Azóta Mintha elfáradtak Volna az előadók, és valóban sok félresikerült feldolgozás van.shadoe írta: ↑2020.06.23. 20:57nem szidni akarom az európai ízlést, ami nagyságrendekkel igényesebb manapság, mint mondjuk a 90-es évekbenHát ez így nagyon szubjektívre sikeredett. Én azt mondom, a 90-es években lényegesen változatosabb, érdekesebb volt a zenei élet, több volt az eredeti zene. Ma egysíkú, gyakran épp a 90-es évek feldolgozásaival erőlködő előadó küzd, és ez sajnos nemcsak a dance, hanem az egyéb műfajokra is igaz.
Na, ez is egy szubjektív vélemény...
A késő esti sáv mindig is hallgathatatlan volt. Még a magyarzene-arány és szövegarány bevezetése hajnalán úgy 1998 körül (amikor az elfogadott médiatörvény alapján kezdtek el működni a dolgok) küzdöttem, hogy legyen egy jó CD-lejátszóm, ami írott lemezeket is vitt. Egyszerűen este 9 után csak jósok, horoszkópguruk, önjelölt megoldóemberek lepték el a rádiókat, és két okoskodás között mentek a ZS kategóriás hazai sztárok zenéi. Ezt azóta sem tudjuk átlépni, de szerencsére ma már van mobilnet. 
Hozzáteszem, hogy azért ez nem újkori dolog, mert a gengszterváltás előtt is (amikor még ezt nem írták elő) este ilyen jellegű adás volt mindhárom csatornán.
Mindenesetre nem értem, ezt miért kell itthon erőltetni, miért nem lehet a műsorkészítőkre bízni, hogy a hallgatónak mire van szüksége?
Régóta mondom, hogy a hatályban lévő Médiatörvény nagyon idejétmúlt, olyannyira, hogy amikor életbe lépett (1996), már akkor sem volt jó.
És most pici politika: azóta volt mindenféle színű királyunk, mégsem változott semmi. Ezért vagyok szkeptikus és ezért hallgatok egyre inkább neten rádiót. Magyart is.
Hozzáteszem, hogy azért ez nem újkori dolog, mert a gengszterváltás előtt is (amikor még ezt nem írták elő) este ilyen jellegű adás volt mindhárom csatornán.
Mindenesetre nem értem, ezt miért kell itthon erőltetni, miért nem lehet a műsorkészítőkre bízni, hogy a hallgatónak mire van szüksége?
Régóta mondom, hogy a hatályban lévő Médiatörvény nagyon idejétmúlt, olyannyira, hogy amikor életbe lépett (1996), már akkor sem volt jó.
És most pici politika: azóta volt mindenféle színű királyunk, mégsem változott semmi. Ezért vagyok szkeptikus és ezért hallgatok egyre inkább neten rádiót. Magyart is.
Az igazat, csakis az igazat, a színtiszta igazat mondom, Isten engem úgy segéljen!
Ideális esetben nem a szerkesztő ízlése, vagy az adott zenei stílusokról, korszakokról alkotott kollektív, pláne fórumozói vélemény, hanem zenei tesztek - brand/product/marketingszempontok és törvényi kvóták figyelembevételével - döntenek arról, hogy mi kerül egy kereskedelmi rádió kínálatába, mi nem, és meddig forognak az adott trackek, mikor kerülnek parkolópályára.
A zenei tesztek nem tévedhetetlenek, néhány magyar kutatócég gyakorlatilag teljesen alkalmatlan program- és zenei döntéselőkészítő anyagokhoz. Ahol viszont erre van kiforrott know how, reprezentatív a minta és még a kutatásvezetők is értenek ahhoz, amit csinálnak, ott ez tök jól működik nemzetközi gyakorlatban, de tök jól működött eddig a Fly féle hármasnál, és még a Petőfinél is. A megfelelő kutatópartner kiválasztása amúgy szintén szakmai felelősség.
Nincs pontos tudomásom erről, de tippem szerint nem a fenti objektív szempontok alapján került be egy rakat dal most a Rádió1-be, Retroba, de főleg e héttől a Best FM-be. Lehet mondani rá itt a fórumban, hogy tök jó most, végre rendben lettek a rádiók, mert bekerült ez-az-amaz és végre nem unalmas, de én nem vagyok arról meggyőződve, hogy ennek kimutathatóan pozitív eredménye lesz mondjuk fél éves távlatban.
Ez az erőltetett témázgatás, ami pedig most 10 után a szöveges tartalmat illeti, nagyjából minden rádiónál bukta volt eddig a magyar piacon. A másik rádión pedig a műsorvezető születésnapja a téma egész nap. Már fogom a fejem.
Ha ezek a szelek fújnak tovább, nagyjából 1 évet adok a jelenlegi program teamnek.
A zenei tesztek nem tévedhetetlenek, néhány magyar kutatócég gyakorlatilag teljesen alkalmatlan program- és zenei döntéselőkészítő anyagokhoz. Ahol viszont erre van kiforrott know how, reprezentatív a minta és még a kutatásvezetők is értenek ahhoz, amit csinálnak, ott ez tök jól működik nemzetközi gyakorlatban, de tök jól működött eddig a Fly féle hármasnál, és még a Petőfinél is. A megfelelő kutatópartner kiválasztása amúgy szintén szakmai felelősség.
Nincs pontos tudomásom erről, de tippem szerint nem a fenti objektív szempontok alapján került be egy rakat dal most a Rádió1-be, Retroba, de főleg e héttől a Best FM-be. Lehet mondani rá itt a fórumban, hogy tök jó most, végre rendben lettek a rádiók, mert bekerült ez-az-amaz és végre nem unalmas, de én nem vagyok arról meggyőződve, hogy ennek kimutathatóan pozitív eredménye lesz mondjuk fél éves távlatban.
Ez az erőltetett témázgatás, ami pedig most 10 után a szöveges tartalmat illeti, nagyjából minden rádiónál bukta volt eddig a magyar piacon. A másik rádión pedig a műsorvezető születésnapja a téma egész nap. Már fogom a fejem.
Ha ezek a szelek fújnak tovább, nagyjából 1 évet adok a jelenlegi program teamnek. Voltak igénytelen számok a '90-es években is dögivel, de annyi biztos, hogy szinte mindegyiknek volt egy amolyan "feel good" hangulata, ami manapság már nem igazán jellemző. Volt pár éve erről egy cikk, amiben a dalszövegeket elemezték, a mai zenék sok tekintetben depisebb hangvételűek, nem hiába nyúlnak vissza annyit az előző évtizedekbe.
Arról nem is beszélve, hogy annak idején egy "Cotton eye Joe-n" még röhögött az ember, de ma már forrongana az internet miatta...
Arról nem is beszélve, hogy annak idején egy "Cotton eye Joe-n" még röhögött az ember, de ma már forrongana az internet miatta...
shadoe írta: ↑2020.06.23. 20:57nem szidni akarom az európai ízlést, ami nagyságrendekkel igényesebb manapság, mint mondjuk a 90-es évekbenHát ez így nagyon szubjektívre sikeredett. Én azt mondom, a 90-es években lényegesen változatosabb, érdekesebb volt a zenei élet, több volt az eredeti zene. Ma egysíkú, gyakran épp a 90-es évek feldolgozásaival erőlködő előadó küzd, és ez sajnos nemcsak a dance, hanem az egyéb műfajokra is igaz.
Na, ez is egy szubjektív vélemény...
Az igazat, csakis az igazat, a színtiszta igazat mondom, Isten engem úgy segéljen!
Pár éve még volt olyan budapesti online stream-je az R1-nek, amely processzálatlan volt, kár, hogy törölték.
Radio Deejay Forever!
Én a black eyed peas ritmo-val vagyok így. Förtelem volt első hallásra is, és már akkor gondoltam, hogy ebbol sokat fogunk még kapni. És így is lett.
Minden évnek vagy szezonnak, különösen nyáron, megvan a maga zenei förtelme, különösen Európában. (Ezzel nem szidni akarom az európai ízlést, ami nagyságrendekkel igényesebb manapság, mint mondjuk a 90-es években - és ezzel fordított arányban süllyed a béka feneke alá a "nagy" Billboardos amerikai zenei ízlés már 30 év óta...). Csak néhány elrettentő példa: Lambada, It's My Life (Dr. Alban és nem Bon Jovi persze), Jump (Kris Kross - na jó, ez USA), Mambo No. 5, Las Ketchup, Party Rock Anthem (LMFAO), Despacito, manapság meg a Dance Monkey vagy a Roses. És itt nem egy alapjában véve jó zene agyonjátszásáról van szó (lásd Shape Of You), hanem arról, hogy ezek a számok számomra első hallásra is baromira idegesítőek. Én se gondolom, hogy a rádió hibája, hogy játssza ezeket, hiszen valahol "kell", ha egyszer hetekig vezetik a játszási és eladási listákat. De aki a minőségi és igényes könnyűzenét szereti és keresi, annak az összes ilyen fércmű kínszenvedés.