Bocs, de az ilyen hú testvér, hú barátom című válaszokat a megszólítás "észlelése" után nem olvasom, mert már következik belőle, hogy a lealázási szándék erősebb lesz, mint a konkrét érvelés. Így ha mégis egyet értettél volna mondanivalómmal, megkövetlek, de erre nem sok sanszot látok. Régi motoros vagyok már a fórumokon, bizonyos megnyilvánulásoktól megkímélem magam. A véleményem amúgy fenntartom, bár azt hittem, minimum megkövezés lesz a részem, és többen majd nekem esnek. Ez nem baj, lehet különböző véleményünk, de ezt meg lehet oldani a másik sárba tiprása nélkül is. Krisztián pont nem ezt tette, és ez nem volt elegáns. Amiért ez ügyben írtam, az kizárólag a hangnem miatt volt elismerve azt, hogy korunk egyik legászabb rádiósát kell nélkülöznünk pár hete, akinek én nagyon szerettem a műsorait, és szerintem a szakmája csúcsán van. Amiket tőle idéztem, azok elhangoztak az éterben, megjelentek a facebookon, nyilvánosság előtt zajlott minden, mint ahogy a legutóbbi bejegyzése is a kollégájáról. De el is vonatkoztatnék most konkrétan tőle, mert ez sajnos a médiában (és az országban is...) egy általános jelenség, a taposómalom országa vagyunk, amikor boldog-boldogtalan azt hiszi, úgy érvényesülhet, vagy úgy lehet a jani, ha letapos, lealáz másokat. Volt már hasonló idén, amikor Jáksó nyilvánosan szedte szét Balázsékat, az ugyanígy nem volt elegáns, csak annyi a különbség, hogy míg Krisztián tett is le valamit az asztalra, és volt a rádiós pályafutásában számos olyan dolog, amit én értéknek tartok és hiánypótlónak, Jáksó munkássága távol áll az értékektől és a szakmaiságtól, és így akar beégetni másokat. Van ellenpélda is sok, ha már Retro Rádió, itt van Vágó Piros, aki messze nincs elszállva magától, nincsenek bicskanyitogató megnyilvánulásai, és nem hülyézi le a követőit vagy a volt kollégáit (igen, ilyen is volt facebookon: tiltom a hülyéket is! - írta az ex-retro rádiós műsorvezető - kinek? a követőinek? hallgatóinak??? Úristen! ...) Eleve hiányzik a szakmából az alázat, a kellő szerénység, a legnagyobb rádiós sztárok szinte kivétel nélkül egocentrikus, megosztó és valamilyen szinten összeférhetetlen figurák. Láttunk már ilyet a tévézés történetében is, lásd Friderikusz, aki soha sehol nem tudott megmaradni, és előbb-utóbb mindenkivel konfliktusai voltak. Ilyenkor kevés a szakmai tudás, az embernek is valahol rendbe kell tennie magát, még akkor is, ha a média világa ilyen, és előbb-utóbb mindenki átesik azon a fázison, amikor a fejébe száll a dicsőség, és sok mindent elhisz magáról. Aztán az okosabbak visszatérnek a földre, bár van, aki marad az első fázisban médiakarrierje végéig... Most nagyon retro leszek és idegesítő, de nálam még mindig Komjáthy György szakma iránt tanúsított alázata vagy ha a tévé, akkor Antal Imre és Vitray kellő szerénysége és óriási szakmai tudása az etalon. Az utánuk következő, és főleg a mai generáció, tanulhatnának tőlük némi visszafogottságot.